A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
3. szekció: VÍZBESZERZÉS - Szitka Béláné, Északmagyarországi Regionális Vízművek ZRt., Bagyinszki György, VTK Innosystem, Szalay Miklós, Szalay és Papp Mérnöki Iroda: A Hasznosi tározó és védőterületének hidrológiai felülvizsgálata
A térképeken feltüntetett növényborítottsági és beépítettségi információkat digitalizáltuk és a lefolyási viszonyokra gyakorolt hatásuk szerint kategorizáltuk. A terület fedettségének kategorizálásánál nagy súlyt helyeztünk az erdőkre, minthogy ez teszi ki a felszín borítottság több mint 83 százalékát. A vizsgálatban ezért figyelemmel voltunk az erdők korára és típusára, illetve az erdőgazdálkodás fázisára is, beleértve a véghasználatot, tarvágást. A teljes vízgyűjtőre a fenti három időszakra vonatkozóan összesített növényborítottsági adatokat - hektárban és a teljes terület százalékában is - az alábbi táblázatban foglaltuk össze. A Kövicses patak tározó feletti vízgyűjtőjének felszínborítottsága, hektár Időszak Rét, legelő, bokros, ligetes terület Bozót Zárt, illetve vegyes korú lombos erdő Fiatal lombos erdő Fenyves erdő Levágott erdőterület, 5 évesnél fiatalabb ültetés Tározó Lakott terület Összesen Lefolyási tényeső 0L3 0,20 0,25 0,03 0,05 0,05 0,27 1,0 0,251957-1963 837 232 2317 138 38 1071 3643 évi állapot 23,0% 6,4% 63,6% 3,3% 1,0% 0,3% 1,9% 100% 1987-1991 584 12 2520 64 267 22 22 152 3643 évi állapot 16,0% 0,3% 69,2% 1,7% 7,3% 0,6% 0,6% 4,2% 100% 2006 évi 299 51 2542 227 198 78 21 230 3643 állapot 3,2% 1,4% 69,3% 6,2% 3,4% 2,1% 0,6% 6,3% 100% A táblázat szerint a vizsgált 45-50 éves időszak során a vízgyűjtőre jellemző folyamat volt a rét, legelő, bokros, ligetes, illetve a bozótos területek összességében 30%-ról 10%-ra való csökkenése. Ezen kategóriák térvesztése nagyobbrészt az erdőterületek 68%-ról 81%-ra, illetve a lakott terület 1,9%-ról 6,3%-ra való növekedésének adott helyet. A tarvágások, illetve az 5 évnél fiatalabb erdőterületek aránya jelenleg 2,1%, az 1987-1991. évekhez képest mindössze 1,5%-os növekedést mutatva. A növényborítottság az egyik, de nem az egyetlen tényező, amely a lefolyási tényező nagyságát meghatározza. A nagycsapadékok által kiváltott árhullámok Kenessey-féle lefolyási tényező számítási módszere (György I., 1974, p. 83.) a növénytakaró tényezőjén (a 3) kívül a lejtési viszonyokat (a i) és a talaj áteresztő képességét (a 2), veszi még tekintetbe. Ehhez a számításhoz a tározó feletti vízgyűjtőt 14 részre osztottuk, ebben a felbontásban összegezve a lefolyási tényező egyes elemeit. A területtel súlyozott növényborítottságnak, a talajjellemzőinek, valamint a lejtőviszonyoknak részvízgyűjtők szerinti bontásával mindhárom időszakra meghatároztuk egy szélsőséges nagycsapadék lefolyási tényezőjét. A kapott eredményeket a következő táblázat szemlélteti: A lefolyási tényező alakulása a különböző időszakokban, a növény-borítottság változásának figyelembevételével Időszak Nagyvízi lefolyási tényező Kenessey szerint 1957-1963 évi állapot 0,43 1987-1991 évi állapot 0,42 2006 évi állapot 0,42 A táblázat tanúsága szerint, a növényborítottság változásának hatása nem számottevő, valójában az elmúlt 45 év során inkább kismértékben csökkent. A településfejlesztés tervezett mértéke sem 15
