A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
3. szekció: VÍZBESZERZÉS - Horváthy Lóránt, Tata Város Polgármesteri Hivatala: A tatai források visszatéréséhez kapcsolódó aktuális és távlati feladatok
17 ezer m3/nap vízhozam az elkövetkező 10 évben várhatóan megduplázódhat. Az egykori források teljes regenerálódására sajnos nem lehet számítani, de ez a mennyiség is óriási változást hozhat városunk életébe! Egyes kimutatások szerint a stabilan 20-21 oC fokos források hőteljesítménye már most is eléri az 5 MW-ot, amit talán érdemes kihasználni a tatai fürdőkultúra, turizmus számára. A források újjáéledésével már most szembetűnő ökológiai változások indultak el, hiszen a több évtizednyi száraz periódus után máris megjelent több, hosszú ideje nem is látott védett növényfaj, amelyek azt jelzik, hogy a Fényes-fürdő múlt században oly nagyra becsült botanikai jelentősége ismét növekedik. A természetvédelem fontosságát húzza alá annak ténye, hogy 2006-ban a Fényes-fürdő is része lett annak a Tatai-tavak térségében kialakított nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyrendszernek, amelyet a Ramsari Egyezmény véd. Az egyedülálló növény- és állatvilág természetesen különösen gondos kezelési gyakorlatot is kíván, ezért a most készülő vízjogi üzemeltetési engedélyezési tervdokumentáció úgy készül, hogy hangsúlyos szerepet kapjanak benne a természetvédelmi és ökológiai szempontok. A forrásvisszatéréssel összefüggésben az egyik legnehezebb kérdéskör természetesen a belváros épületállományánál jelentkező hatások, problémák megfelelő kezelése, az egykor forrásjárta, mocsaras területeken épült lakótelepek, intézmények, utak megóvása. A Forrásmunkacsoportnak át kell tekintenie mindazokat a prognosztizálható problémákat, melyek kivédésére kellő időben megfelelő válaszokat, műszaki intézkedéseket kell kidolgozni. Állami finanszírozás keretében került sor a Fényes-patak (mint az egyre nagyobb hozamban jelentkező tatai források levezetésében kulcs fontossággal bíró befogadó) kotrására és ugyancsak állami finanszírozással került sor a tatai vízbázis biztonságba helyezéséhez szükséges monitoring rendszer kialakítására. A karszt- és talajvíz észlelő kúthálózat adatsora révén egyre nagyobb rálátásunk van a város alatt húzódó karsztvízrendszer regenerálódására és vízminőségi helyzetére, de az igazi problémák kezelése természetesen még csak ezt követően kezdődik. E felelősségteljes munkában különös felelősség hárul Tata városára. Tata Város környezetvédelmi programja nagy hangsúlyt helyez a felszín alatti vizek védelmére, hiszen a város felszíni szennyeződésre erősen érzékeny, karsztos területen helyezkedik el. A város csatornázottsága ma már szinte teljeskörűnek tekinthető, de a rákötési arány vonatkozásában természetesen bőven akad még tennivaló. A mintegy 70%-os tényleges rákötési arány mellett évente még mindig mintegy 120 ezer m3 mennyiségben keletkezik csatornázatlan, tisztítás nélküli szennyvíz. E hatalmas mennyiség jelentős csökkentése érdekében elsősorban a nagyfogyasztókat kötelezzük a mielőbbi szennyvízcsatorna-hálózatra történő rákötésre. A folyamatot a talajterhelési díj progresszíven emelkedő mértéke gyorsíthatja fel látványosan, hiszen ezévtől ennek volumene miatt már nem „éri meg” a szennyvizek elszikkasztásának gyakorlatát választani. A felelősség kérdésében hangsúlyozni szeretnénk továbbra is a Magyar Állam szerepét, hiszen a tatai források elapadási folyamatában a hírhedt EOCÉN-program adta a végső döfést. A térségben folytatott mélyművelésű szénbányászat a rendszerváltással egyidejűleg szorult háttérbe és az egykori állami tevékenység megszűnésével kezdődött meg a források újjáéledése. Bízunk benne, hogy a Magyar Állam nem hagyja ismét magára Tata városát ezzel a problémakörrel. A speciális problémák egyedi intézkedéseket tennének szükségessé és szeretnénk hinni abban, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv illetve a Közép-Dunántúli Régió Operatív Programja megfelelő kereteket és anyagi forrásokat képes az ügy érdekében biztosítani. 2
