A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
3. szekció: VÍZBESZERZÉS - Csepregi András, Izápy Gábor, Szilágyi Gábor, Hydrosys Kft.: A Tatabányai vízaknák vízminőségének védelme
A 8 db csapoló fúrás kapacitása összességében mintegy 50 m3/perc volt. (A fúrások közül később 3-at elzártak, ill. elcementáltak nem kielégítő vízhozamuk, illetve műszaki állapotuk miatt. A csapoló fúrások működtetése ellenére a XV/C bányában 5 db karsztvízbetörés következett be. Ezek a vízbetörési helyek, mint hidraulikai ablakok valószínűleg jelenleg is hidraulikai kapcsolatot biztosítanak az öregségi vizek és a karsztos víztároló között. A XV/C vízakna 1985-ig elsősorban bányavízvédelmi célból, 1985 után kizárólag vízellátási célból üzemelt. Legnagyobb víztermelése (1984-ben) meghaladta a 23,0 m3/percet. A csapoló fúrások műszaki állapota miatti szabályozhatatlan víztermelés következtében a vízakna 15-20%-ban felesleges vizet termelt. E helyzet megszüntetésére 1995-ben a csapoló vágatba nyomásálló gátat építettek és részben kicserélték az elavult szivattyúkat is. Ettől kezdve az akna felesleges víztermelése gyakorlatilag megszűnt és lehetővé vált a vízigény és a vízemelés szoros összhangjának megteremtése. A vízakna 1996-tól kezdődően nyomás alatti csapolással, energia- és víztakarékosan működik, termelése a mindenkori igényekhez igazodóan 7,0 m3/perc körül ingadozik. A kitermelt víz vastartalma, a gátépítést követő nyomásváltozás időszakában (1996 és 1999 között) nagy szóródással időnként túllépte a 0,3 mg/l-es megengedhető értéket, azóta azonban ismét visszaállt a 0,1 mg/l körüli szintre. Ez a körülmény jelzi, hogy az akna víztermelésének erős ingadoztatása magában hordozza a vastartalom ingadozásának kockázatát is. Vízminőségi viszonyok A két vízakna vízminőségi állapotának jellemzésére az 1970-2006 közötti időszak minőségi változásait, a 4/a-b. ábra diagramjain mutatjuk be. Az ábrán legfelül a víz jellegét meghatározó makrokomponensek, középen a bányahatást leginkább tükröző vas és ammónium koncentrációk változásai, alul pedig a térség jellemző hosszúidejű vízszintváltozása látható. A két vízakna vizének minősége csak kis mértékben különbözik, a XV/C vízakna vizében a nátrium és a szulfát mennyisége kissé magasabb, mint a XIV/A vízaknában. A makrokomponensek mennyiségében jelentős változások nem történtek, de a nyolcvanas évek közepétől-végétől kisebb mértékű növekedés megfigyelhető a szulfáttartalomban, összes 8
