A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
3. szekció: VÍZBESZERZÉS - Csepregi András, Izápy Gábor, Szilágyi Gábor, Hydrosys Kft.: A Tatabányai vízaknák vízminőségének védelme
A vízaknák építés története XIV/A vízakna A tatabányai medencén belül a K-i, XlV-es bányamező rendelkezett a legvastagabb, egybefüggő szénrétegekkel, ami így kiváló termelési eredményeket hozott. Az üzem termelését a nagyfokú vízveszély hátráltatta. A gyakori vízbetörések annak ellenére következtek be, hogy a bányászkodás során legalább 30 évig csak az igen jó minőségű felső részét szedték az alaptelepnek (a gyengébb minőségű égőpalát védőrétegnek visszahagyták). Természetesen miután a feltárások egyre mélyebb helyzetbe kerültek, a vízbetörések hozama is megnövekedett, így a 60-as évek közepén már 10 m3/min-en felüli vízbetöréssel is meg kellett birkózni. Az akna vízemelése 1966-ban elérte az 50 m3/min értéket, de ez a vízhozam sem tette lehetővé a mélyszinti, illetve DK-i bányamező további lefejtését. Mivel a preventív víztelenítés nem járt eredménnyel, ezért az aktív vízszintsüllyesztés mellett döntöttek, s megépítették 1967-ben a XIV/A vízaknát (3. ábra), amely 1972-ig csak bányászati-, majd 1972 - 1985 között bányászati és vízellátási-, ezt követően pedig kizárólag vízellátási célt szolgált, mint Tatabánya város és környékének legnagyobb ivóvízbázisa. 4
