A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
3. szekció: VÍZBESZERZÉS - Csepregi András, Izápy Gábor, Szilágyi Gábor, Hydrosys Kft.: A Tatabányai vízaknák vízminőségének védelme
vastagságú karsztos kőzetben oldalirányban áramolva, a beszivárgási területektől távol, a tatai-, dunaalmási-, sárisápi- és esztergomi- forrásokban lépett a felszínre. Mivel a szénmedencék területén, ahol a karsztos kőzet a mélybe süllyedt, 100-300 m vastag agyagos rétegekkel fedett a karszt, a víz minősége természetes állapotban nem szennyeződhetett, és nem keveredhetett a széntelepek fedőjében lokálisan fellelhető rétegvizekkel. A bányászati tevékenység következtében megbontott védőréteg, melyben a vízminőséget kedvezőtlenül befolyásoló pirites rétegek is találhatók lehetővé tette, hogy a karsztvíz a fejtésekbe bejusson, elszennyeződjön, és az előbb említett hidraulikai ablakokon keresztül visszajusson a víztároló karsztos kőzetekbe. Az eocén rétegek agyagos, márgás kőzetei rossz vízadóképességűek, a nummuliteszes mészkő padok azonban átjárhatóvá teszik az összletet. A medence belsejében az eocén molluscás-agyagos márgás összletbe ágyazódtak azok a bányaterek, amelyek öregségi vízzel teltek. A jelentős vastagságban előforduló oligocén, nagyrészt vízzáró rétegösszlete csak lokálisan, a különböző szemcsenagyságú homok, illetve kavics lencsékben tárolhat vizet. Bányászati tapasztalat szerint ezek a lencsék csak statikus vízkészlettel rendelkeznek. A felszínközeli vékony pannon és negyedkori homok rétegek talajvíz tároló rétegei a mélyebb víztartórétegekkel nincsenek hidraulikai kapcsolatban. A Tatabányai-medence szerkezeti felépítése a 2. ábra földtani szelvényén látható. 2. ábra. A Tatabányai medence átnézetes földtani szemelvénye 3
