A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Szalai József, Varga György, Pappné Urbán Judit, VITUKI Kht.: A hidrometeorológiai és talajvízszintváltozások értékelése a Duna-Tisza közén az EU VKI szempontjainak tükrében
idősora és a talaj vízállás-idősor grafikus egybevetésére már az 1950-es, 60-as években történtek kezdeményezések. A síkvidéki területekre elvégzett vizsgálatok során egy, az adott térségre jellemzőnek tekintett csapadékmérő állomás évi csapadékösszegeinek a sokéves átlagtól való eltérése összegzett idősorát valamint az állomás közelében elhelyezkedő talajvízállás idősorokat elemezve azt tapasztaltuk, hogy a síkvidéki területeken a talajvízszintek hosszúidejű alakulása a csapadéktöbbletek és hiányok halmozódásával hozható összefüggésbe. A kapcsolat szorosságát helyi tényezők befolyásolják, gyengíthetik, vagy erősíthetik. Hasonló módszert alkalmazott Szabó a pesti belterületi talajvízszint-észlelő kutak esetében az 1876-1956 közötti időszak adatainak felhasználásával (1959, 1960). A Duna-Tisza közén az 1970-es évek eleje óta halmozódó csapadékhiány és a talajvízszintek alakulás közötti összefüggés szembetűnő. A hatvanas évek közepéig a térségben csapadéktöbblet volt jellemző, amit a hetvenes évek elejéig-közepéig stagnáló időszak követett. A csapadéktöbblet halmozódása a térségben a talajvízszintek emelkedését okozta. A szikes laposokban, deflációs mélyedésekben ebben az időszakban még számos ideiglenes és állandó tó vize csillogott. Erre az időszakra esik a belvízcsatornák kiépítése és a mezőgazdaságilag kevésbé hasznosíthatónak ítélt területek vízigényes fafajtákkal (elsősorban nyár) történő betelepítése is. A hetvenes évek elejétől a kilencvenes évek közepéig tetemes (közel 1000 mm-t elérő) csapadékhiány halmozódott fel a térségben, ennek következtében a talajvízszint csökkenni kezdett, a korábbi tavak, vizenyős területek többsége kiszáradt. Ebben az időszakban kezdődött meg a talajvízkészlet mind szélesebb körű öntözési célú felhasználása, amit egyfelől a csapadékhiány miatti vízpótlás kényszere tett szükségessé, másfelől pedig a tanyák villamosítása és az olcsó kútfúrási technológiák megjelenése miatt vált lehetségessé. A csapadékhiány a kilencvenes évek közepére mérséklődött, ennek következtében a talajvízszint-süllyedés csökkent, egyes területeken emelkedni kezdett a talajvíztükör. Az emelkedés a kilencvenes évek végére jelentőssé vált, még a legnagyobb mélységben elhelyezkedő talajvíztükrű térségekben is dm-es nagyságrendű volt. A Duna-Tisza közén a talajvízszintek alakulásában a csapadékhiány mellett a rétegvíz-termelésnek is szerepe van. Az elmúlt évtizedben a csökkenő termelés következtében a rétegvizek nyomásszintje is emelkedett. A homokhátság területén a talajvízkészletből elsősorban az öntözési vízigények kielégítésére kitermelt, csak becsülhető mennyiségű talajvízkészlet szerepe szintén nem elhanyagolható. A csapadékviszonyok alakulása és a talajvízjárás közötti kapcsolat átfogó szemléltetése céljából, a Duna-Tisza köze területét három részre osztva a 11., 12., és a 13. ábrán mutatjuk be. Az ábrák felső részén az 1951-2006. közötti időszak éves csapadékösszege, majd az átlagtól való összegzett eltérés, valamint alul egy közeli, jellemző vízjárású talajvízszint- észlelő kút menetgörbéje helyezkedik el. (A csapadékmérő állomások helyét piros, a talajvízészlelő kút helyét kék pont jelöli a térvázlaton.) Az évi csapadékösszeg átlagtól való összegzett eltérésének és a talajvízszintek alakulásának menetvonala a 0011111 Ócsa (678) és az utódállomása (004520., Borota) mérési adatsorával kiegészített 003617 Borota (913/983) észlel őkút esetében feltűnő hasonlóságot mutat. Ezek az észlelőkutak a legnagyobb süllyedésekkel érintett területeken, illetve annak közelében helyezkednek el. 17
