A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Marosi Gertrúd, KÖDUKÖVIZIG: 2006. évi belvízhelyzet a Közép-dunántúlon
településeket veszélyeztetette, ezért volt szükséges a tóból történő vízeresztésre. A tó leeresztő zsilipjét 2006.január 4.-én nyitották meg, a teljes nyitás január 7-én történt meg, ekkor az átbocsátott vízmennyiség 2,62 m3/s volt. A lehűlő időjárás, és a jégképződés miatt a zsilipet zárni kellett, így a vízeresztésjanuár 13.-án befejeződött. Az ezt követő alacsony hőmérsékletek miatt a tavon korcsolyázásra alkalmas jég alakult ki, és a nádvágók is megkezdhették a munkavégzést. A hőmérsékletek emelkedésével, illetve a nádvágási munkák befejeződésével a tó zsilipjét újra ki kellett nyitni. A védekezés ideje alatt a Velencei-tóból 2006. február 15 - március 13. között összesen 4,3 millió m3 vizet eresztettek le, ami 177 tómm-nek felel meg. A fentiek alapján jól látszik, hogy a Fehérvárcsurgói tározó mind sürgetőbbé váló eresztését össze kellett hangolni a Velencei-tó vízeresztésével, illetve a Veszprémi Séd vízgyűjtőjéről érkező vizek megfelelő biztonsággal történő elvezetésével. Akkor a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságával történt előzetes egyeztetést követően a Nádor csatorna felső szakaszán a Sárrét Tájvédelmi Körzet területére vizet vezettünk ki a csatorna bal parti zsilipjének megnyitásával, csökkentve ezzel az alsó szakasz terhelését. Amikor az apadó vízszintek lehetővé tették, akkor a területről megkezdődött a víz visszavezetése a Nádor csatornába a zsilipen keresztül. A Kapos menti védelmi szakaszon az I. fokú készültség elrendelését a Balaton magas vízszintje miatt szükséges vízeresztés indokolta. A Sión kialakult magas vízszintek a Kapos torkolati szakaszának vízszintalakulását is jelentősen befolyásolták. A Sió menti területeken az okozta a problémát, hogy a felső szakasz depóniája mellett húzódó szivárgó árok, valamint a betorkolló vízfolyások és csapadékvíz elvezető árkok vize nem tudott bejutni a folyóba gravitációsan. A mentett oldalon rekedt vizek átemelése érdekében Tolnanémedi térségében szivattyúkkal vonultunk fel a jobb és bal parti szivattyútelepre, és megkezdtük a vizek beemelését a csatornába. A december végi, január eleji csapadékok hatására a Balaton vízszintje nagy ütemben emelkedett, szükségessé téve egy intenzívebb mértékű vízeresztést. 2006.január 3.-án terepi bejárást követően megállapítottuk, hogy a vízeresztés növelése miatt mely helyeken lesz szükség további szivattyúk telepítésére. A szivattyúzási helyek megállapításánál elsődleges szempont volt a belterületek, illetve a már bevetett mezőgazdasági területek védelme. A területileg illetékes felügyelőnk még decemberben bejárta a területet az érintett települések falugazdáival, és az akkori állapotokat jegyzőkönyvben rögzítették. A Balatoni vízeresztés maximuma ebben az időszakban 64,2 m3/s volt. Ekkor öt, esetenként hat helyen kellett átemelni a Sióba a mentett oldalon rekedt vizeket. A leengedett vízmennyiség növelése problémát okozott a betorkolló vízfolyások torkolati szakaszain is. A Kis-Koppány patak depóniáján víz folyt ki a mentett oldalra, ekkor a Siófoki zsilip fojtását azonnal megkezdtük. Az elöntés olyan területet érintett, amelynek egy része vetés, másik része szántás volt, de ezek egy része már az altaljon átszivárgó vizek miatt amúgy is vízben állt. A vízeresztés mértékét 2006.január 19.-én csökkenteni kellett, mert Siófoki zsilip mozgató szerkezete elkezdett lefagyni a tartós hőmérsékletcsökkenés miatt. A zsilipet fokozatosan zárták, a teljes zárás időpontja 2006. január 29. volt. A szivattyúkat leszerelték, és a Sió menti raktárakba szállították. Ugyanekkor megtörtént a depóniában lévő zsilipek nyitása, így a vizek gravitációs folytak be a csatornába. A Sión nagy mértékű jegesedés kezdődött, és a leúszó jégtáblák problémát okoztak a Sió árvízkapu hajózsilipjének kamrájában. A kamrában jégtorlasz keletkezett, melynek bontását csak nagy gémkinyúlású kotróval tudták megoldani.
