A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - dr. Konecsny Károly, VITUKI Kht.: A Duna-Tisza-közi hátság felszíni lefolyása és a vízrajzi észlelések EU elvárásoknak megfelelő fejlesztése

Megállapították, hogy a területen 19 vízfolyás tekinthető állandónak, köztük 10 mesterségesen táplált csatorna (Konecsny-László-Liebe 2006). Az EU Víz Keretirányelv szerint a területen kijelölt különböző hosszúságú 970 víztest szegmensből 833 db. (85,9 %) időszakos jellegű és csak 137 db. (14,1 %) állandó jellegű. Az állandó jellegű vízfolyások, csatornák a terület nyugati (Duna-menti) és mélyfekvésű déli részein találhatók.

A lefolyási tényező azt mutatja meg, hogy a vízgyűjtőre lehullott csapadék mekkora része az, ami lefolyás által a mederbe kerül. Az 1966-1980. évi átlagértékek 0,044-0,050 (Kígyósi-, Algyői öblözet) és 0,100-0,120 (Ráckevei Dunamenti-, Gyáli öblözet) között voltak (Pálfai 1988). A vizsgálatok azt igazolták, hogy az éves lefolyási tényező szoros kapcsolatban van a talajvíztükör terep alatti mélységével, és a vizsgált időszak második felében a kevesebb csapadéknak egyre kevesebb része folyt le. A lefolyási tényező 1970-ben 0,160 volt, míg 1995-ben csak 0,011 (Pálfai-Lábdy-Boga 2000). Jelen vizsgálat keretében a lefolyási tényező értékeket a térségben lévő csapadékmérő állomások adatai (vízgyűjtőnként 2-4 állomás) és a lefolyási adatok alapján számítottuk külön-külön minden vízmérce szelvény feletti vízgyűjtőre. A hátság területén, a sokévi közepes értékek 0,02 (Fehértó- Majsai főcs. Szatymaz) és 0,04 (Gyáli-cs.) között változtak. Tehát a lehulló csapadék mindössze 2-4 %-ka folyt le a vízfolyások medreiben. Akárcsak a közepes és maximális vízhozamok esetében az évi közepes lefolyási tényezők lineáris trend egyenletei azt jelzik, hogy a hosszú idősorok esetében (Gyáli-főcs. Budapest, Fehértó-Majsai főcs. Szatymaz), szignifikánsan csökkenő, a rövidebb idősorok esetében növekvő tendencia érvényesül, Kígyós Katymár, Bácsbokodi Kígyós Bácsborsod.

4. A felszíni vízrajzi észlelések fejlesztése az EU elvárásoknak megfelelően

A felszíni lefolyásra vonatkozó rendszeres észlelési, mérési, adatfeldolgozási és értékelési tevékenység kibővítése elengedhetetlen a terület vízforgalmának és vízháztartásának magasabb szintű megismeréséhez. A Duna-Tisza-közi hátságon jelenleg üzemelő felszíni vízrajzi észlelőhálózat nem felel meg az EU Vízkeret Irányelv (2000/60/EC) monitoringozásra vonatkozó előírásainak. Ehhez szükséges a finanszírozási háttér biztosítása, és a következő intézkedésekre:

a. ) A kisvízfolyásokon jelenleg is működő felszíni vízrajzi törzsállomásoknál (Kígyós Katymár, Bácsbokodi Kígyós Bácsborsod) a vízhozammérési és feldolgozási tevékenység további folytatása, oly módon, hogy a továbbiakban ne forduljanak elő adathiányos időszakok;

b. ) A Fehértó-Majsai főcsatorna Szatymaz és Gyáli csatorna Budapest üzemi állomásokat vízhozamstatisztika készítésére kötelezett törzsállomássá kell nyilvánítani, szintén oly módon, hogy a továbbiakban ne forduljanak elő adathiányos időszakok (legalább napi 2 vízállás észlelés és havi gyakoriságú vízhozammérés). Szükség esetén a meglévő vízhozammérő szelvényt fel kell újítani, vagy újat kell építeni;

c. ) Legalább 1 új vízhozammérő műtárggyal ellátott vízrajzi állomás telepítése (beruházás) és rendszeres napi vízhozam statisztika készítése a Duna-Tisza-közi hátság központi részén lévő természeteshez közeli vízjárású vízfolyáson (pl. Dongéri csatornán);

d. ) Évi 2-3 egyidejű expedíciós vízhozammérés végzése a terület összes jelentősebb vízfolyásán, annak felderítésére, hogy a különböző vízjárási helyzetekben az egyes vízfolyásoknak mekkora vízszállítása van;

A felszíni vizek mennyiségi állapotának értékelésével kapcsolatban a DTK-ra vonatkozóan vízrajzi és vízgazdálkodási adatkezelő szoftver és adatbázis létrehozása lenne szükséges. El kellene végezni minden rendelkezésre álló felszíni vízrajzi adat részletes hidrológiai statisztikai feldolgozását (beleértve a valószínűségi eloszlási vizsgálatokat is). A térségben lévő vízműtárgyak (víztározók, vízhasználatok, vízkormányzás) lefolyásmódosító hatásával-, a természetes felszíni lefolyási értékek rekonstruálási lehetőségével kapcsolatban és a térség vízfolyásainak állandó és időszakos jellegével kapcsolatban (vízfolyások kiszáradásának gyakorisága, tartósága, valószínűsége, területi és hosszmenti változása) részletes vizsgálat lenne szükséges.

5. Összefoglalás

A XX. század utolsó három évtizedében, a csapadék, lefolyási tényező, lefolyás jelentős mértékű csökkenését követően, az elmúlt évtizedben, ha nem is állt vissza az 1960-1980. időszakban tapasztalt nagyobb felszíni lefolyás, de némileg nőtt. A Duna-Tisza-köze felszíni hidrológiai viszonyainak részletes feltárása érdekében a meglévő állomásoknál szükség lenne a rendszeres vízhozammérési