A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Nagy László, BME Geotechnikai Tsz: 2006 évi tiszai árvíz után a gátak helyreállítás stratégiája a KÖTIKÖVIZIG területén
A suvadások különböző helyein vízterhelés hatására merev testként elmozduló földtestek suvadásának a mechanizmusa a következő képen írható le: A töltésben az agyag közé beépített átmeneti talajokban (Mint például a korona alatt 0,5-0,6 méter méllyen lévő homokliszt rétegben kialakult szivárgás (ld. 1. ábra), ami már árvízvédekezéskor is gondot jelentett, ugyanis enyhe koncentrált szivárgás indult el benne, ami ellen kis ellennyomó medencét is kellett kialakítani a mentett oldalon. Ez a réteg az októberi kibontásnál is jól azonosítható volt.) és az agyagban lévő szinguláris helyeken úgymint a töltésbővítéseknél és az atmoszférikus hatásokra elöregedett külső kéregnél a megindult szivárgás elérte a mentett oldali töltés bővítést. A hosszan tartó és magas vízállás miatt túlterheltté vált gátban statikus szivárgás alakult ki, ennél magasabb szivárgási vonal korábban nem volt észlelhető. A mentett oldali rézsűre ható víznyomást a töltés vízoldali anyagának nagyobb szivárgási tényezője válthatta ki. Ehhez társult az, hogy a mentett oldali rézsűlábnál a felszíni laza agyag réteg átázott, nyírószilárdsága egy kritikus értékre csökkent, a mozgással szembeni ellenállása megszűnt. Így a mentett oldali rézsű megmozdult, alámetsző csúszólap mentén lesuvadt. A mozgás kialakulásában nagy szerepe volt annak, hogy a mentett oldali töltéslábnak sem volt megfelelő ellenállása. A suvadással a csúszólap alámetsző része képlékeny állapotba hozta a teljes mentett oldali altalajt. Elsőnek a töltés altalajában merült ki a nyírószilárdság, keletkezett a mentett oldalon az anyagtorlódás. Ez után jelentek meg a koronán a repedések és indult meg a védekezés. A suvadások (az építési hibából tönkrement két hely kivételével) kialakulása gyakorlatilag megegyezett az „Árvízvédelem a gyakorlatban” című könyvben írtakkal, mechanizmusa pedig az ott leírt „progresszív törés” volt (Nagy 2004). A suvadás geometriája A suvadásoknál a mozgás hasonló jellegzetességeket mutatott. Az elsődleges mozgás, a suvadás világos jegyeit mutatja: felül karéjos elválás, a megmozdult földtömeg lépcsős lezökkenése, kisé hátradőlő felszínnel. A suvadás talpánál pedig megfigyelhető volt a rézsű kihasasodása és a lábnál a megmozdult anyag feltüremkedése. A felszíni jelekből, a megmozdult tömeg alakjából, méreteiből arra lehet következtetni, hogy egy viszonylag sekély mélységben alámetsző, inkább torzult felületen, mintsem mélyre lehatoló nagy klasszikus köríves csúszólapon jöhetett létre a mozgás. A későbbi végeselemes állékonyságszámítások is ezt a feltevést látszotak alátámasztani (ld pl. Nagy- Lazányi 2006 és Lazányi-Nagy 2006). 3
