A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Nagy László, BME Geotechnikai Tsz: 2006 évi tiszai árvíz után a gátak helyreállítás stratégiája a KÖTIKÖVIZIG területén
2006 ÉVI TISZAI ÁRVÍZ UTÁN A GÁTAK HELYREÁLLÍTÁS STRATÉGIÁJA A KÖTIKÖVIZIG TERÜLETÉN DR. NAGY LÁSZLÓ Budapesti Műszaki Egyetem Geotechnikai Tanszék A 2006 évi tiszai árvíznél sok káros árvízvédelmi jelenség volt, de a gát állékonysága szempontjából a legveszélyesebb jelenségek a kialakult rézsűcsúszások, talajtörések voltak. Az árvízi jelenségek nagy része a gátak korábbi időkből is jól ismert geotechnikai problémáira (Nagy 2000) vezethetők vissza. A Szolnok és Szeged közözzi Tiszán és a visszaduzzasztással érintett Hármas-Körösön 12 suvadás (ebből 10 a KÖTIKÖVIZIG területén) játszódott le a vízállás tetőzés környékén. Mindamellett, hogy a suvadások sok új tapasztalattal gazdagították az árvízvédekezők ismereteit, a helyreállításoknál is adekvált ellenintézkedések történtek a biztonság megteremtése érdekében. 1. SUVADÁSOK KIALAKULÁSA 2006 április 19-e után gyakorlatilag naponta keletkezett új suvasás a KÖTIKÖVIZIG területén egészen május elsejéig. A sorozatos suvadások szerencsés módon így időben eltolódva jelentettek feladatot. Az árvíz alatt több olyan szakmai kérdés is felmerült, melyek értékelése a szakmai közönség számára is érdekességként fogalmazható meg (Nagy 2007a,b). Ezek közül kettőt itt is megemlítenék, melyek a későbbi helyreállítással kapcsolatba hozhatók. A minden korábbit meghaladó árvíznél magasabb vízállások miatt a töltésben is a legmagasabb szivárgási vonal alakult ki. A szivárgási vonal esése a mentett oldal felé a legtöbb helyen csak egy-két deciméter volt. Így a megsuvadt részen a suvadás vonalából, a csószólap felső éléből a vízkivezetésnek jelentős terhelés csökkentő szerepe volt (1. fénykép). Kicsit hasonló volt ennek a működése a szivárgó működéséhez. Az árvíz alatti tapasztalatokból ki kell tehát emelni a terhelés csökkentést, ami csak a töltés felső részénél éreztette hatását, a lentebbi vízvezető rétegeknél, mint például a talpszivárgásnál valószínűleg nem. A 2006 kialakult suvadások helyén a korábbi árvizeknél minden nagyobb árvíznél fakadó vizet jelentettek az árvizek elmúltával, és ez így került bele a védelmi tervekbe is. Fakadóvíz áteresztő altalajból, vagy annak jó vízvezető felső rétegének jelenlétéből keletkezik. Árvízvédekezéskor nehéz (vagy nem is lehet) elkülöníteni a talpszivárgástól, ez többnyire csak talajvizsgálattal megoldható. Az árvíz utáni talajfeltárások is azt mutatták, hogy a suvadások keresztszelvényeiben csaknem mindenhol (közepes és kövér) agyag talajt azonosítottak a laboratóriumi vizsgálatok a terepszint alatti 3-4
