A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Nagy László, BME Geotechnikai Tsz: Geotechnikai tapasztalatok a 2006 évi tiszai árvíznél

6

2. ábra. Kötött talaj nyírószilárdsága, a nyírási alakváltozás nagysága, a laboratóriumi vizsgálatnál a talajminta törési alakja, a víztartalomnak a konzisztencia határokhoz viszonyított helyzete

Már az árvízvédekezés idején is lehetett látni, hogy a csúszólap két kimetsződésénél a talaj konzisztenciája eltérő. A csúszólap mentén eltérő telítettségű és víztartalmú kötött talajok találhatóak. A töltés lábánál kétfázisú telített talaj volt azonosítható relatíve alacsony konzisztencia indexel, ez a talaj képlékenyen viselkedett. Ezzel szemben a korona közelében háromfázisú talaj volt, amelyik merev testként viselkedve mozgott. A suvadás a progresszív törés elmélete (Lo 1972) alapján játszódott le, amit kiegészített a csúszólap mentén az eltérően alakuló átnedvesedés, víztartalom. Ebben két tényező játszott szerepet. Egyrészt az, hogy a szivárgási vonal minimális eséssel a korona közelében (0-30 cm-es sávján belül. A vízoldalon magasabb, a mentett oldalon mélyebb értékek a megfelelőek.) volt, mivel a korona közelében vagy kevéssel a korona felett tetőző árvízszint eredményeként. Másrészt fontos tényezőként kell említeni a mentett oldalon a töltés lábánál lefolyástalan vizenyős terület volt, az ottani mélyedés (vagy szorító töltés) tározta a vizet, megemelve ezáltal az altalajban a nyomás vonalat, és ezáltal a felhajtó erőt. Ezen víznyomás hatásaként a mentett oldali töltéslábnál inkább a kötött talajnál az eláztató hatást (és ezzel nyírószilárdság csökkenését) kell kiemelni, mint az ellennyomás biztosítását. Az ellennyomás biztosítása szemcsés altalajnál jelentkezne jó megoldásként. A