A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Nagy László, BME Geotechnikai Tsz: Geotechnikai tapasztalatok a 2006 évi tiszai árvíznél
GEOTECHNIKAI TAPASZTALATOK A 2006 ÉVI TISZAI ÁRVÍZNÉL DR. NAGY LÁSZLÓ BME Geotechnikai Tanszék Bevezetés A nagy Kárpát-medencei vízszabályozás kezdete óta többször is előfordult, hogy a két nagy folyón (a Dunán és a Tiszán) ugyanazon év tavaszán egyidejűleg nagy árvíz vonult le, és a Duna visszaduzzasztotta a Tiszát, a feltorlódott Tisza nem engedte kiürülni mellékfolyóit. Ellenben olyan árvíz, hogy mind a két meghatározó folyó vízgyűjtőjében ugyanazon a tavaszon új magassági rekordok szülessenek csak háromszor volt 1876-ban, 1941-ben és 2006-ban. Az 1941 évi árvíz a szigorú tél miatt emlékezetes, a Dunán jeges árvíz volt, és ugyancsak a jég miatt voltak károk a Tisza völgyében is. Kevesen tudják, hogy 1876 tavaszán a Dunán Budapestnél 13 nap eltéréssel két árhullám vonult le (Nagy 2007a). Az első az 1838 évi árvíz óta a legmagasabb jeges vízszinttel tetőzött Budapestnél (867 cm-el Máig a második legmagasabb jeges árvízszint Budapestnél) február 25- én, majd március 9-én 827 cm vízállással új jégmentes csúcsot állított be a Duna. (Meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi magassági rekord 89 év után csak 1965-ben dőlt meg.) Az 1876 évi második árhullám és a 2006 évi dunai árvíz között sok a hasonlóság. Az osztrák Duna szakaszon ugyan nagy víz volt, de még egyik sem okozott veszélyt, azonban a Kárpát-medencei folyók a Morva, Vág, Nyitra és a Garam árhulláma hatalmassá duzzasztotta a Dunát. A Duna magas vize gátolta a Tisza kiürülését, amit pedig a mellékfolyók egyre újabb árhullámai tápláltak. 1876-ban csak a nyár közepére apadt le a Tisza, a Duna szeptemberre tért vissza medrébe. Amíg 1876-ban több mint háromszáz gátszakadást regisztráltak a Kárpát-medencében, ebből mintegy 130-at a mai Magyarország területén, addig 2006-ban Magyarországon gátszakadás nem volt. Köszönhető ez annak a jól felkészült, szervezett védekezésnek, amelyik méltán lehet világhírű. Ezzel kapcsolatban elég csak a 2006 évi árvíznél néhány környező ország teljesítményére utalni. Suvadások 2006-ban 2006-ban mind a Dunán, mind a Tiszán csúcsdöntő árvíz vonult le. A Szolnok alatti Tiszán és a Hármas-Körös betorkoló szakaszán 12 suvadás alakult ki (Nem beszélve az Alcsi holtág lezáró töltésről, amelyik a 2000 évi árvíz óta minden magasabb vízállásnál mozdult többet-kevesebbet.). A suvadások geotechnikai vizsgálata nem csak a helyreállítási tervezést szolgálta, hanem egy tapasztalatszerzést is, a suvadások jobb megismerése és az ellene történő hatékonyabb árvízvédekezés érdekében. Az árvíz utáni geofizikai mérésekkel kiegészített geotechnikai vizsgálatok főbb mennyiségi jellemzőit az 1. táblázat mutatja. A töltés koronán és mentett oldali lábnál készített nagy felbontó képességű geoelektromos hossz-szelvények (Készítette a KBFI- Triász Kft.) jól mutatták a töltés és az altalaj rétegződés változását, segítségével az azonos viselkedésű szakaszok és az azonos viselkedésű szakaszokon a mértékadó keresztszelvények meghatározhatók, kijelölhetők voltak. (MI 10422, Nagy 2004) A geoelektromos vizsgálattal ugyancsak gyors azonosítására volt mód az árvízvédelmi gátba épített vagy az altalajban lévő diszperzív talajoknak (Nagy 2006).
