A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Konecsny Károly, VITUKI Kht.: A Tisza vízgyűjtő sokéiv hójellemzőinek árvíz-hidrológiai szempontú értékelése
jellegzetes „fűrészfogak” alakjában jelenik meg. Gyors, folyamatos olvadás akkor következik be, ha a léghőmérséklet több napon keresztül éjszakánként is pozitívvá válik. A térségben, a felmelegedési folyamatot - még ha a csapadék mennyisége kevés is - szinte minden esetben csapadéktevékenység kíséri, vagy vezeti be (Takács 1993). Az 1999. márciusi tiszai árhullám a ritka kivételek egyike, ez ugyanis döntően hóolvadásból származott, az eső részaránya a lefolyásból és az árhullám táplálásában mindössze 10-15%-ra tehető (Bartha-Gauzer-Bálint 2003). A csapadékvízből és olvadékvízből kialakuló lefolyás mértékének szempontjából fontos, hogy a téli félév lefolyási tényezője, az évi átlagosnak mintegy másfélszerese, a nyári félévinek pedig, akár háromszorosa is lehet. Az 1995. decemberi, 1998. novemberi és 2001 márciusi felső-tiszai árhullámra számított lefolyási tényezők igen nagyok, 0,50-0,70 értékűek voltak (Konecsny 2006). A Tisza lefolyási viszonyaira döntően a külföldi vízgyűjtőterületeken felhalmozódott hó olvadása van hatással, míg a hazai terület hóvízkészlete főleg belvízi elöntéseket okozhat. 12. ábra. A jelentős hóvízkészletű időszak (I-IV) vízállás maximumainak lineáris trendje Tisza Tivadar és Tisza Szeged vízmércéknél (1901-2007) A Felső-Tiszán a részben hóolvadás által kiváltott január-április időszak vízállás maximumai az 19012007 időszakot tekintve emelkedő trendet mutatnak. Szegednél ez a trend nem mutatható ki (12. ábra). 11. Összefoglalás Az öt ország területére kiterjedő Tisza vízgyűjtőben a vizsgált 20 éves időszakban, 35 állomásra vonatkozóan volt lehetőségünk értékelhető hóvastagság adatokat feldolgozni; Az állomások 34%-a található hegyvidéken (600 m felett). Az Alföldön és a dombvidékeken évente átlagosan 20-40 napon havazik, magasabb hegyekben azonban 50-100 havazásos napra lehet számítani. A hó a magasabb hegyekben szeptemberben-októberben jelenik meg és május-július hónapban tűnik el, itt a hótakarós napok száma 200-300 nap közötti; a középhegységekben és dombvidékeken október végén - november elején jelenik meg és április májusban tűnik el, a hótakarós napok száma 70-170 közötti; a síkvidéken az első hótakaró november második felében - december első felében jelenik meg és március 1-20 között tűnik el, a hótakarós napok száma 30-60 nap közötti. A hó maximális vastagsága a magasabb hegyekben 100-400 cm, a középhegységekben és dombvidékeken 50-300 cm, a síkvidéken 30-100 cm közötti. A hóvízegyenérték maximális értékének bekövetkezési időpontja a legnagyobb területen február és március hónapra esik; a magasabb hegyekben a maximum március-áprilisban jön létre és eléri a 30050 mm-t. A teljes Tisza vízgyűjtőn felhalmozódó hóvízkészlet téli idényenként 1,8-11,3 milliárd m3 között változik. A Felső-Tiszán a hóolvadás által kiváltott január-áprilisi vízállás maximumok az 1901-2007. időszakban emelkedő trendet mutatnak.
