A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Horváth Vilmos–Hutter Sándor–Polgári Márta–Vígh Tamás: A kisvízfolyásos rendezés mai keletű problematikája a Csinger patak (Ajka) példáján keresztül

A kezelések a következők voltak: ecetsavas kezelés (10%-os, 80°C) - a gyengén kötött elemek kioldására, és a kalcit feloldására. /I. ábra/ sósavas kezelés (1:1 higitású, forralt) - azokra az elemekre, amik ecetsavas kezelésre is érzékenyek, valamint kalcit, dolomit, kloritban lévő Fe, Mg, Fe-, Mn-oxid ásványok ill. amorf fázisúak kioldására. /2. ábra/ salétromsav+hidrogén-peroxidos kezelés (oxidatív, rendkívül agresszív kioldás) - gyakorlatilag az összes toxikus elem, pirit és szerves anyag kioldására./3.ábra/ hidroxil-amin-hidroklorit kezelés (reduktív környezetű, 50%-os ecetsavban) - azokra az elemekre, amik ecetsavas kezelésre is érzékenyek, valamint Fe-, Mn-oxidok (ásványok ill. amorf fázisúak) kioldására. /4. ábra/ szódás kezelés (nátrium-karbonát, melegítve) - erősen lúgos környezetű kezelés a lecserélhető kationok és anionok kioldására. 15. ábra/ Az alkalmazott kezelések nem a talajvizsgálatokban alkalmazott módszereket követték, hanem erősebb reagensek alkalmazására került sor, ezzel az időtényezőt próbáltuk figyelembe venni, ugyanis a természetben enyhébb reagensek rendkívül hosszú idők alatt is jelentős hatásokat képesek elérni. Az ecetsavas kezelés hatására történt kioldódás mértéke az eredeti elemkoncentráció %-ában 11 12 13 21 31 41 42 43 51 53 Mintaszám 1. ábra 548