A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Horváth Vilmos–Hutter Sándor–Polgári Márta–Vígh Tamás: A kisvízfolyásos rendezés mai keletű problematikája a Csinger patak (Ajka) példáján keresztül

Hivatala és a Társulat által aláírt üzemeltetési szerződéssel került a Balaton-felvidéki Vízitársulat üzemeltetésébe. A szerződés aláírása után megkezdődött az átadott vízfolyások társulati vagyonkezelésbe vétele. Ez a folyamat a mai napig nincs lezárva. Az üzemeltetési szerződés rögzíti az elvégzendő feladatokat, külön is kiemelve a vízfolyás szükség szerinti első jó karba helyezését, melynek pénzügyi fedezetét az FVM biztosítja. A 8,0 km hosszúságú Csinger patak alsó 2 km-es szakaszának kivételével rendezetlen, középső, kb.4 km-es szakasza Ajka város belterületén jelenleg is működő, vagy már leállított ipari üzemek és lakóházak közvetlen közelében halad. A meder ezen szakasza rendkívüli mértékben elfajult, sok helyen a kisvizek biztonságos elvezetésére is alkalmatlan. A hosszútávú, szakszerű és gazdaságos üzemeltetés előfeltétele a patak jókarbahelyezése, amennyiben az egybeesik az érdekeltek (önkormányzat, parti birtokosok, üzemek, civil szervezetek, stb.) igényével is. Az igények feltárása érdekében a tervezővel közösen 2002.07.24-én a Polgármesteri Hivatal, a Hatóságok, valamint az érintett üzemek képviselőivel, 2002.09.25-én pedig az érintett és érdeklődő lakosok részvételével nyilvános fórumot tartottunk. A fórumok résztvevőinek döntő többsége szükségesnek és mielőbb megvalósítandónak tartotta a patak jókarbahelyezését. Mivel minden érdekelt és az üzemeltető társulat is fontosnak tartotta a patak mielőbbi rendezését és az első rendezés pénzügyi fedezete is biztosítottnak látszott, ezért a társulat elindította a tervezési munkákat. Első ütemben megbízta a Környezetgazdálkodási és Közműtervező Kft.-t az előzetes környezeti hatásvizsgálat és a műszaki tanulmányterv elkészítésével, majd erre alapozva megbízást adott Horváth Vilmos tervezőnek az engedélyezési és kiviteli tervek elkészítésére. Az 1959. július 20-i árhullám csúcsértékének becslése Nem hivatalos közlés szerint a címbeli napon Farkasgyepűn 144 mm csapadékot mértek 2 óra alatt (Bukovszky György-Mohos Pál Fény képgyűjtemény az 1959.július 20-i árvízről). Feltételezve, hogy a vízgyűjtőn átlag 110 mm csapadék esett, a Kollár féle számítás alapján a csúcs-árvízhozam Q=52,8 mVs-ra adódott. Ez p% előfordulási valószínűségi alapon p=0,5%-nak felel meg, ami 200 évenkénti előfordulási valószínűséget eredményez. Sajnos az eseményről leadott „árvízi napló", illetve a tényleges jelentés nem volt fellelhető. A csúcs-vízhozam értéknél figyelemmel kell arra lenni, hogy a ténylegesen előállt árhullám-csúcs kialakulásában szerepet játszhatott az, hogy az Úrkúti Mangánbánya iszaptárolójának gátja átszakadt. (Megítélésünk szerint helyesebb az 1959. évi árvízi eseményt a Kollár féle módszerrel végezni, mivel ez a számítási metódus egy nedvesebb időjárási periódus alapján készült.) A méretezés alapjául szolgáló árhullám-csúcs megválasztása Az OVH 1981-ben kiadott Országos Vízgazdálkodási Szabályzata a települések belterületére 1-3%-os valószínűségű vízhozamra való méretezést ír elő. A vízfolyásrendezés során kiépítésre kerülő meder egy összetett szelvény, amely egy kisvízi, középvízi mederből és a hozzátartozó mederrészből (karbantartó sáv) áll. Ez a kialakítás az adott hidraulikai paraméterek mellett sem érzékeny az árvízi hozamokra, és a biztonsági méret lecsökkenése mellett a Qi%-os vízhozamok vezetésére is képes. Ezért a KDT-VIZIG Szakaszmérnökségével való konzultáció után a Q3%-os árvízcsúcs hozamra való méretezés mellett döntöttünk. Ezt egyfelől indokolja a jelenlegi mederméret, valamint a vízfolyáson átvezető hidak mérete is. 534