A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Horváth Vilmos–Hutter Sándor–Polgári Márta–Vígh Tamás: A kisvízfolyásos rendezés mai keletű problematikája a Csinger patak (Ajka) példáján keresztül

A KISVÍZFOLYÁS RENDEZÉS MAI KELETŰ PROBLEMATIKÁJA CSINGER PATAK (AJKA) PÉLDÁJÁN KERESZTÜL HORVÁTH VILMOS, HUTTER SÁNDOR, POLGÁRI MÁRTA, VIGH TAMÁS Kulcsszavak: vízrendezés, iszapelhelyezés, nehézfémek, mangánérc, geofizikai, geokémiai vizsgálatok, veszélyes hulladék BEVEZETÉS Hazánkban hozzávetőlegesen 50 évenként lehet számítani olyan időjárási eseményre, amelyből egy adott kisvízfolyáson katasztrofális árvízcsúcs alakulhat ki és jelentős károk következhetnek be. Ez a tény önmagában véve is megmagyarázza, hogy miért olyan elhanyagolt a kisvízfolyás rendezés Magyarországon, hiszen 50 év távlatilag is hosszú idő és ahogyan Keynes mondta: „hosszú távon mindannyian halottak vagyunk". Egy-egy rendkívüli felhőszakadás, vagy azok sorozata nyomán keletkező árvízből származó természeti csapás is lehet pusztító, de ezt rendszerint fokozza az emberi mulasztás, a haszonlesés, a helyzet téves értékelése, hibák elkövetése, stb. Összefoglalóan: az antropogén hatások kedvezőtlen összejátszása. Ilyen tipikus példa többek között a 2005-ös Mátrakeresztesi árvíz, amelynél több száz millió forintos kár keletkezett épületekben, utakban, közmüvekben, stb. A keletkezett árvízcsúcs valószínűsíthetően 1000 évnél ritkábban előforduló esemény volt, ennek ellenére a károk mérsékeltebbek lehettek volna, ha: - A medrek vízvezetése emberi tevékenység nyomán nem lett volna akadályozott; - A felhagyott patakmedret nem alakították volna át építési telekké; - A közmüveket a sajátos viszonyoknak megfelelően ter/ezték és kivitelezték volna. E kiragadott példa is mutatja talán, hogy a természeti erők mellett az antropogén hatások is jelentősek lehetnek a károk kialakulásában és ami fontos, hogy az utóbbiak elkerülhetők, vagy legalábbis mérsékelhetők lehetnének. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében vállalkoztunk a címbeli téma megírására azt remélve, hogy sikerül érzékeltetnünk a kisvízfolyás rendezés összetett és bonyolult feladatsorát és rámutatnunk néhány olyan vonatkozására, amelyet ma a kisvízfolyás rendezés tervezése és kivitelezése során nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az 1959. július 20-21-i árvízi esemény vázlatos ismertetése Minden bizonnyal a XX. század legjelentősebb árvize a Csinger patakon 1959.július 20-án, illetve 21-én keletkezett. A korabeli Középdunántúli Napló 1959.július 22-i számában így emlékezik meg az eseményről: Július 20-án Veszprém megye területén délután fél 5 és 8 óra között hatalmas felhőszakadások voltak, amelyek különösen a pápai járás keleti és déli részét, valamint a devecseri járás és Ajka térségét sújtották. A hirtelen lezúduló nagy víztömeg a patakokat megduzzsztotta, és elöntötte a mélyen fekvő területeket. A vihar és az árvíz komoly károkat okozott, halálos áldozatokat is követelt. Ajka-Csingervölgyben Felsőcsinger bányánál a lakótelepen a lakásokat a víz elöntötte és megrongálta, több családot ki kellett lakoltatni. Alsócsinger bányánál a bányászokat 70 cm-es vízből kellett kimenteni. Ármin aknában a transzformátor beázott és tönkrement, a fatelepet elmosta az ár víz. Jókai-bányánál 532