A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Fehér Ferenc: Vízrendezés az erdőben

például egy híd készülhet nagy átmérőjű, hullámos acél szerkezetből, azonban terméskő végfalakkal a szerkezetből sokat el lehet takarni. A sok helyen alkalmazott beton ne nyers felülettel maradjon meg, hanem kapjon kőburkolatot. Már szóltam a hálós szerkezetekről, amelyben a kő dominál, így az acélháló nem zavaró. Ezek a vegyes szerkezetek elfogadható áron meg lehet építeni és jól illeszthetők az erdei környezetbe. 6. Erdei kisvízfolyások műtárgyai Az erdei kisvízfolyások műtárgyai közül a legfontosabbak a keresztező műtárgyak, amelyekkel a feltáró utak vezethetők át a patakokon. A keresztező műtárgyak általában hidak, átereszek, mederátjárók. Az átereszek erdőben való alkalmazásától általában óvakodni kell. Az egyéb helyen már elfogadható méretű (60-80 cm átmérőjű) átereszek az erdőben nagyon gyorsan feliszapolódnak és igen körülményes (gyakran lehetetlen) a tisztításuk. A hidak méretezése az ismert hidrológiai és hidraulikai alapelvek alapján történhet. Ne ijedjünk meg, ha nagy szelvény adódik a számításokból (vagy legalább is lényegesen nagyobb, mint korábban volt). A hidak építéséhez különféle szerkezeteket és anyagokat lehet felhasználni. Törekedjük a tájba illő megoldásokra, ha acél vagy betonszerkezetet építünk be, igyekezzük azt eltakarni (pl. a végfalak jó elhelyezésével vagy kőburkolattal). Fontos a hidak elő és utófenekének megfelelő kialakítása. A híd felvízi oldalán a víz rávezetésről is gondoskodni kell: itt a mederszakasz partbiztosításával, burkolással vagy partfal építésével lehet a kívánt eredményt elérni. A hidak uszadék átbocsátó képességére is gondolni kell. Az erdőben sok, különböző méretű uszadék keletkezik, ezek gyorsan leszűkíthetik, eltömhetik a híd nyílását. Célszerű ezért az olyan kialakítás, ahol a méretezett szelvény egyben és nem osztva (pl. ikerműtárggyal) valósul meg, még akkor is, ha ez a híd pályaszerkezetének megemelésével jár együtt. A mederátjáró egyszerű szerkezet és célja az erdészeti gépek és szállítóeszközök átjutásának megoldása. Kialakíthatók gázlók, amelyeket beépített anyagokkal stabilizálni lehet. Gyakori, mert lényegesen kisebb méretű, a szintbeli mederátjáró. Ekkor a megfelelően kialakított patakmederbe egy széles küszöbű bukó kerül beépítésre, ami a közlekedést biztosítja. A víz a felvízi oldalon összegyűlik (ez vadgazdasági szempontból előnyös) a különböző vízhozamok pedig nagyságuktól függően átbuknak a műtárgyon. Fontos a partokba való bekötés és az utófenék gondos megépítése, és speciális feladatok adódhatnak a felvízi oldalon is. Előnye a megoldásnak, hogy (különösen hálós szerkezetek alkalmazásával) a helyi kőanyag felhasználható. A partbiztosításokról, partfalakról a vízrendezési megoldásoknál már ejtettem szót. Ezek általában kő- vagy vegyes szerkezetek: szárazon rakott terméskő vagy acélhálós megoldás, illetve betonba rakott terméskő. A csupasz beton nem túl esztétikus, a Nyugat-Európában (Hollandia, Anglia) alkalmazott fa partvédő müveknek pedig nincs nálunk hagyománya. A burkolatok a partbiztosításokhoz hasonlóan kőszerkezetek vagy vegyes szerkezetek. A szárazon rakott kőszerkezetek közül előtérbe kerültek az acélhálós megoldások (Reno matrac). Gyakori a betonba rakott terméskő. A csupasz beton megoldásokat is használják (előre gyártott lapok, vagy helyszíni monolit táblák). Célszerű az erdei patakokban eséskoncentráló műveket (bukókat, surrantókat) beépíteni. Ezekre a már ismertetett alapelvek érvényesek: a műtárgyak kőből vagy kőburkolattal ellátva létesüljenek, fontos a partoldalakba való bekötésük, gondosan kell eljárni az elő- és utófenék kiképzésével. Az utófenékbe gyakran energiatörő szerkezeteket (fogakat) építenek be. Meggondolandó, hogy a kívánt célt, a lebukó víztömeg „kisimítását" hogy lehet a legjobban elérni: 508