A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Csatlós Péter–Fehér Ferenc: A mederfenntartás környezetvédelmi vonatkozása

7. A hazai és az európai megoldások összevetése Miben azonosak és miben térnek el a hazai és az EU-s fenntartási megoldások? A növényzet eltávolításában a legnagyobb különbség, hogy összegyűjtik, és komposzt telepre viszik a növényt, nálunk pedig felaprítják, és a mederben hagyják. Ez persze kihat technológiai különbségekre is: Magyarországon más kaszafejeket és aprítógépeket alkalmaznak és az egész folyamat „in situ" történik. Nyugat-Európában a technológia a levágott növény összegyűjtésére és komposztálására is kiterjed. Ennek a különbségnek egyébként a későbbiek során súlyos környezetvédelmi megítélése is lehet. Az iszap kotrása és elhelyezése tekintetében nincs érdemi különbség. Az iszap veszélyességi kategóriák nagyjából megegyeznek. Nyilván azon múlik a kezelés, mi van az iszapban. Az iparilag fejlett országokban ipari, a mezőgazdasági országokban mezőgazdasági eredetű szennyeződések dominálnak. A szennyezés jellege és mértéke meghatározza azt is, hogy mekkora hányada teríthető el a kikotort anyagnak mezőgazdasági területen és mennyit kell elszállítani. Az elszállításban és az iszap kezelésében messze Hollandia jár az élen, de Magyarországon nem is cél ilyen kezelési arányok elérése. A szabályozások már közösek és eléggé hasonlóak a reakciók is! Az eltérés a levágott növény hulladékká minősítésében leginkább kézzelfogható. Az élőhelyek védelme minden vizsgált országban kiemelt jelentőségű, így az erre vonatkozó előírásokat is általában betartják. A Víz Keretirányelv érvényesítése terén a legnagyobb a bizonytalanság, de ebben minden vizsgált ország (így Magyarország is) hasonló helyzetben van. 8. Javaslatok a szabályozás egyszerűsítésére A 2005. április 18-19-i, leideni workshop alapján (Fehér, 2005.) az European Union of Water Management Associations titkársága összeállított egy javaslatot a tagországok részére. Ebben megállapítja, hogy valamennyi szereplő országban a kotrásnak, a növényzet eltávolításnak komoly környezetvédelmi előírásai vannak, ami országonként különbözhet. Egyenlőre a nemzeti szintű szabályozás a fontosabb. Az országok úgy gondolják, szükség lenne a gyakorlati tapasztalatok kicserélésére a mintavételezés, a minősítés (osztályba sorolás) és a kotrási feladatok megoldása területén mind az EUWMA országok között, mind más olyan szervezetek között, akik kotrási munkát végeznek. Hollandia és az Egyesült Királyság kezdeményezni fogja ezt. A titkárság azt kezdeményezi, hogy az EUWMA honlapon létre kell hozni egy olyan oldalt, ahol a „dredging" problémával kapcsolatos információk megjelenhetnek. Meg kívánjuk jegyezni, hogy az európai szabályozás teret enged a nemzeti sajátosságoknak megfelelő szabályozásnak. Az EU szintű szabályozás tekintettel van a közeljövőben megjelenő talaj stratégiára és a Közös Agrárpolitika (CAP) várható változásaira. Ez a szabályozás hatással lesz a kotrási és növényzet eltávolítási gyakorlatra, és lehetővé teszi annak javítását. Ezzel a véleménnyel az EUWMA várakozó álláspontra helyezkedett. Érdemben nem változott a kérdés megítélése az EUWMA 2006. szeptember 12-13-i edami közgyűlésén sem. A magyar javaslatok a mindennapi gyakorlat egyszerűsítésének igényéből indultak ki. Nagyon fontos kérdésnek tartjuk, hogy a közcélú vízgazdálkodási művek fenntartását — ha azok szükségesek és hozzájárulnak egy adott terület mentesítéséhez - el lehessen végezni természetvédelmi területeken vagy azok közvetlen környezetében is és ezt a nemzeti parkok, természetvédelmi hatóságok ne akadályozhassák meg, ne lehetetleníthessék el. Abban az esetben, ha bizonyítottan nincs szennyező forrás egy adott vízgyűjtőben, külön laboratóriumi 502