A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

6. szekció: NAGY TAVAK VÍZGAZDÁLKODÁSA ÉS KÖRNYEZETVÉDELME - Szilágyi Erzsébet: A kotrások hosszú távú hatása a Velencei-tó víz- és üledékminőségére

alkalmazzuk. Az egyszerűsített adatmátrix cluster-elemzésének lépéseit ismertetem. Egy vizsgált komponens (adatmátrix) adott területeken (sorok, objektumok), adott időpontokban (oszlopok, változók) vett mintáinak elemzési értékeit (attribútumok) tartalmazza. Ebből származtatom valamilyen hasonlósági függvénnyel a hasonlósági mátrixot. Ez szolgál a clusterelemzés alapjául. Ezt követően kerül sor a fokozatos összevonásokkal járó csoportképzésekre, majd végül az eredmény dendrogramon való megjelenítésére (Kiss, 2001). A fadiagramok készítése során a normált üledékadatokat használtam fel, amelyeket több szempont szerint vizsgáltam: - évenként a komponenseket az összes területen; - komponenseket az egész időtartamra nézve, a kotort és a nem kotort területeken; - a két terület éves normált átlaga közötti összefüggést. Eredmények és értékelés Vízminőség A módszerekben felsorolt három vizsgált kérdés vizsgálatának eredményeiből az alábbi megállapításokat tettem. - Az ammónium nitrogén (2. ábra) esetében az R értéke 0,89. Ennek a nitrogénformának a regressziós értéke közel 1, tehát 1982-2002 között a Német-tisztás, illetve a Fürdető területén együtt változott a koncentrációja. A foszfát foszfor vizsgálatakor kapott regresszió érték alapján a változások hasonlósága bizonyos. A szerves nitrogén és az összes foszfor esetében nem mutatható ki hasonló mértékű változás a két területen; - A kotrások vízminőség javító hatásának bemutatására a grafikonokra trendvonalakat szerkesztettem, kiszámítottam az egyenesek egyenletét, és a regressziós együtthatókat. A 3. ábra alapján megállapítható, hogy a tó vízminősége mind a két területen hasonló mértékben javult. A nitrogénformák közül mind a két területen az ásványi nitrogén, a kotort területeken a szerves nitrogén, a nitrit és a nitrát mutatnak vízminőség-javulást. Az összes foszfor kismértékben javult a nem kotort területeken. - A műszaki beavatkozások hatására jelentős vízminőség-javulást kellene tapasztalnunk közvetlenül a kotrások után, és később a diagrammokon látszania kellene az újbóli vízminőség-romlásnak. Feltételezhető, hogy a vízminőséget egyéb hatások (pl. az adott év hidrometeorológiai jellemzői) nagyobb mértékben befolyásolják ma már, mint a régebbi műszaki beavatkozások. A kotrások hosszú távú vízminőségi hatása a vizsgált adatsoron tehát nem mutatható ki. Alig hihető, hogy 20-30 évvel a kotrások elvégzése után a tó közelmúltban tapasztalt látványos vízminőség-javulása a műszaki beavatkozásoknak tulajdonítható. Különösen akkor nem tételezhető ez fel, ha volt közben egy több évig tartó kifejezetten rossz vízminőségű periódus a 80-as években. A jelenség további vizsgálata szükséges. - A 2. táblázat adataiból megállapítható, hogy a kotort területek vízminősége a vizsgált két időszakban rosszabb volt, mint a természetes állapotban maradt területek vízminősége. Valószínűleg a nem kotort területeken történt vízminőség-vizsgálatok nem tükrözik megfelelően az eutrofizáció mértékét, hiszen a bentonikus eutrofizáció esetében a növényi biomassza mennyisége jelentős, mégis a vízminta vizsgálatának eredményei a tavat akár oligotróf állapotúnak is minősíthetik (Felföldy, 1974). 782