A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

6. szekció: NAGY TAVAK VÍZGAZDÁLKODÁSA ÉS KÖRNYEZETVÉDELME - Szilágyi Erzsébet: A kotrások hosszú távú hatása a Velencei-tó víz- és üledékminőségére

I 1. ábra. A Velencei-tó átnézeti képe (KDTKÖVIZIG, 2004) A tavon végzett műszaki beavatkozások A műszaki beavatkozások előtt a tó felülete 25,3 km

2, ebből 14,6 km

: náddal borított és a szabad vízfelület mindössze 10,7 km

2 volt. A bentonikus eutrofizáeió mértékét szemlélteti az a tény, hogy a Velencei-tó partját és a medrének nagyobb részét nádas borította, illetve a nyíltvízi mederfelületen körülbelül 10 millió nr laza, szerves anyagokban gazdag mederüledék halmozódott fel. A zárt nádasállományok miatt a tó mozaikos, jelentősen eltérő vízminősége területekre tagolódott. Az iszapkotrás célja a vízminőség javítása, a szerves anyagokban dús mederüledék eltávolítása, valamint a vízi sportok és a hajózás számára a megfelelő vízmélység biztosítása (Szilágyi et ai, 1989). A nádkotrás célja kettős volt. Egyrészt a vízi sportok biztosítása érdekében a szabad vízfelületek kialakítása, illetve a vízminőség javítása oly módon hogy a meg növekedett felületet a szél jobban tudja mozgatni, tehát az áramlási viszonyok megváltozásával javul az oxigénbevitel (Akantisz, 1971), másrészt a rothadó, vízminőség szempontból kedvezőtlen nádas foltok eltávolítása (Szilágyi et al., 1989). A hínárirtás célja a turizmus, tehát a fürdőzés, illetve a vízi sportok szempontjából a megfelelő körülmények biztosítása. Az egyedi mederkotrások célja a hajózó utak kialakítása volt. A tavon végzett kotrások hat területre oszthatók: természetvédelmi terület, agárdi Hosszú-tisztás, Nagyvíz, Evezőspálya, Kárászos környéke, és a Fürdető területe (1. ábra). Anyag és módszer A tanulmányban víz és az üledék adatokat elemzek koncentráció értékek és normált adatok szerint. Vízminőségi vizsgálatokat az agárdi móló területén, már az 1968-as évektől végeznek. A mintavételezések gyakorisága átlagosan 13-28 minta/év között van, tehát a mintaszám elegendőnek mondható ahhoz, hogy az értékek átlagolásával adott területen, adott komponens jellemző koncentrációja kiszámítható legyen. A vízminőség jellemzése során nitrogén (ásványi nitrogén, ammónium nitrogén, szerves nitrogén), és foszfor (összes foszfor, és foszfát foszfor) formákat vizsgáltam, hét reprezentatív területen (1982-2002 között), amelyek között volt kotort (agárdi csónakkikötő, agárdi kajak-kenu pálya, agárdi strand, Fürdető, gárdonyi Nagy-tisztás, velencei autós strand), és természetes állapotban maradt terület (Német-tisztás). A víz és az üledék adatok normálását Szilágyi (1982) munkája alapján végeztem. A pontozásos módszer lényege, hogy a legnagyobb érték a 100, a legkisebb érték a 0. A két érték 779