A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

5. szekció: FELSZÍNALATTI VIZEINK ÁLLAPOTA - Dr. Völgyesi István: A Homokhátság felszínalatti vízháztartása – vízpótlási és visszatartási lehetőségek

homokokból, és a közéjük települt agyagos rétegek képezik. Ez az un. vízmüves összlet. A pleisztocén felső része vegyes, folyóvízi-eolikus eredetű, finomabb szemösszetételü. Részben kisebb vízfolyások által lerakott, részben pedig a Duna és a Tisza völgyéből (vagy még nagyobb távolságokból) a szél által ideszállított futóhomokból, iszapból, löszből áll. Ebből épülnek fel a hátság dombjai. A pleisztocén összletben nincsenek regionálisan vízzáró rétegek, ezért a talaj- és rétegvizek egymással hidraulikai kapcsolatban vannak. A felszínen holocén képződmények találhatók, néha nagy, 10 m-t is meghaladó vastagságban. Északon finomszemü iszapos homokok, délen főként kötöttebb, agyagos-iszapos homokrétegek képezik a fedőt. A felszínközeli képződmények nagyrészét is a szél rakta le, illetve áthalmozta, ennek következménye az a nagyszámú lefolyástalan mélyedés, melyek miatt a terület belvízveszélyessége - még magas térszíneken is - nagyobb az átlagosnál. A modell csak a fent jellemzett pleisztocén-holocén rétegsort tartalmazza. A mélyebb, pannon-levantei rétegekben zajló vízmozgást a talajvízszintek alakulása szempontjából elhanyagolhatónak ítéltük. Ahol ezek a képződmények a felszínen találhatók (Duna jobbpart, Gödöllői dombság), az a rész már nem is tartozik a modellhez; ilyenek a 3. és 4. ábra Ny-i és E-i szegélyein látható fehér foltok. A modell kalibrációja két permanens állapotra készült el: - 1990-re, amikor száraz időjárás és viszonylag nagy termelés mellett mélyebb talajvízszinteket kellett előállítani (hogy a számított értékek jól illeszkedjenek a mértekhez). - 2000-re több csapadék, kisebb termelés mellett, magasabb talajvízszintekhez illesztve (bár a kalibrálás során kiderült, hogy a 2000-es év választása nem volt szerencsés, mert sok téli csapadék és belvizes tavasz után aszályos nyár következett, és az „évi átlagos" talajvízszintek számítása nagyon bizonytalanná vált). A víztermeléseket az 500 mVd-nél nagyobb termelésű 43 db. vízbázisnál a tényleges helyükön vettük figyelembe, a kisebb (és a becsült illegális) termeléseket pedig arányosan szétosztottuk erre a 43 helyre. A számításba vett vízmennyiségeket az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat. A Duna-Tisza közi regionális modellben figyelembe vett víztermelések 1990 2000 Talaj'nzböl 70 000 m

3/d 85 000 m

3/d A retegvizes összlet felső szintjéből (6. reteg) 140 000 m

3/d 120 000 m

3/d A rétegvizes összlet alsó szintjéből (7. reteg) 280 000 m

3/d 225 000 m

3/d Összesen 490 000 m

3/d 430 000 m

3/d Az erdőket nagyobb maximális evapotranszspirációval (600 mm/év a többi terület 480 mm/éves értékéhez képest) modelleztük, bizonytalan becslések alapján. (Egyesek szerint az erdő sokat párologtat, ezért mélyre szívja maga alatt a talajvizet. Akár olyan mélyre is, hogy már nem tud táplálkozni a felszínalatti készletből - ez volna az öngyilkos erdő. Mások szerint 758