A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Vácz Sándor: Gondolatok a természetközeli vízrendezésről. Természetközeli vízrendezés a beregi belvízrendszerben

pályázatok alapján a belvízrendszerben 316 km üzemi jellegű csatorna rekonstrukciója szerepelt. Ez az érték tartalmazza mind az üzemi vízrendezési célú, mind a magán-államiosztatlan közös- és önkormányzati tulajdonú csatornákat egyaránt. Az állami tulajdonú csatornák ez esetben a volt állami gazdaságok kezelésében levő csatornákat jelentik. Ez az érték megbízhatónak mondható. A felújítási munkák elvégzése óta a kaszálást és a cserjeirtást nem végzik a tulajdonosok, így a teljesítőképesség mára drasztikusan lecsökkent. Az önkormányzati kezelésben lévő belterületi vízelvezető rendszerek jelentős részéről nyilvántartott megbízható adatok nem állnak rendelkezésre. így van ez annak ellenére, hogy a belvízrendszer települései, ha különböző mértékben is, de mind belvíz-veszélyeztetettek. A belterületi vízelvezető rendszerek teljesítőképessége úgyszintén nem ismert. 3.3. A belvíz-veszélyeztetettség általános jellemzése A belvízrendszer az ország belvíztől leginkább veszélyeztetett négy belvízrendszere közé tartozik. A Beregi belvízrendszer belvízelöntéseinek területi kiterjedését a terület sajátos "domborzati" viszonyai miatt igen nehéz megállapítani. A terület szinte teljesen sík, összefüggő nagy elöntések csak a nagy belvizeknél vannak. A kisebb - és még a közepes belvizeknél is - az elöntéseket a mikrodombozatok közötti sok - a belvíz nagyságától függő számú - kis belvízfoltok együttese adja. A belvízrendszer területén a maximális elöntés mértéke 16 000 ezer hektárt tett ki, amely az összfelület 48%-a. Az átlagosan tíz évenkénti belvízelöntés nagysága mintegy 10 000 ha. Az évenként rendszeresen víz alatt lévő terület 2000 ha. A túlnedvesedett, kétfázisú talajállapotú - tehát a mezőgazdaság szempontjából szintén müveihetetlen területek jelentősen meghaladhatják a belvízzel borított területek nagyságát. Minél kisebb az elöntés, annál nagyobb ez az arány. A túlnedvesedett területekre vonatkozóan konkrét felmérések nem készültek. A belvízjárta területek jelentős része rét-legelő, illetve szántó. 3.4. A belvízvédelmi rendszer jelenlegi működési rendje 3.4.1. Üzemelés belvízi időszakban A rendszer részben gravitációs, részben - mértékadó helyzetben - szivattyús levezetésű, így teljesítőképességének felső határát ez esetben a Csaronda főcsatorna teljesítőképessége (melyre meghatározó hatással van az ukrán oldali csatornaszakasz és szivattyútelepek állapota, kiépítettsége, kapacitása) és a Tiszaszalkai szivattyútelep kapacitása jelenti. Döntő tényező az ár-és belvizek egybeesése. A rendszer működtetése - igazodva a mindenkori ár-és belvízhelyzethez - alapvetően három helyzettel jellemezhető: Amikor a belvízzel együtt nem vonul le árhullám, és a torkolati zsilipek zárására nem kerül sor, a rendszer ugyanúgy működik, mint s belvízmentes időszakban: nincs szükség belvízkormányzásra, a főcsatornák fogadják, és a befogadókba vezetik a belvizeket. Kisebb mértékű és tartósságú árhullámok idején a belvízlevezetés szintén nem igényel különösebb belvízkormányzást, az üzemelés gyakorlatilag a belvízmentes időszaknak felel meg. Az előrejelzések ma már kellő pontossággal és biztonsággal jelzik előre ezt a helyzetet. - Nagy árhullámok - amikor a torkolati zsilip magyar és ukrán területen egyidejűleg, vagy közel egy időben tartósan és magas árvízszinttel együtt kerülnek lezárásra - és nagy 614