A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Rosza Péter: Dombvidéki tározók összevont kockázati tényezője

1. táblázat DAR Kockazati kategória > 1 Elfogadhatatlanul nagy kockázat 0.5-1 rendkívüli kockázat (A) 0.25 - 0.5 jelentős kockázat (B) < 0.25 normál kockázat (C) A DAR MEGHATÁROZÁSA MAGYARORSZÁGI VÖLGYZÁRÓGÁTAK ESETÉN A völgyzárógátak száma Magyarországon is jóval meghaladja a százat, ám ezek többsége kis, illetve közepes gát, és csak néhány sorolható a nagygátak kategóriájába. A víztározás célja sokrétű lehet: vízellátás, vízkészlet gazdálkodás, vízminőség szabályozás, öntözés, rekreáció, bányászati zagytározás, halászat-horgászat, stb.. Viszonylag kevés a kizárólag árvízi célú hasznosítású (ún. „zöld" tározó), de elmondható, hogy szinte valamennyi hasznosítással kombinálva jelen van az árvízi célú hasznosítás is, hiszen függetlenül attól, hogy milyen típusú, és milyen teltségü tározóra érkezik rá egy adott árhullám, azon minden esetben kisebb, vagy (számításba vehető) nagyobb mértékű ellapulás figyelhető meg. Az energiatermelési hasznosítás elenyésző, legtöbb tározónk az öntözést, illetve az ipari- vagy lakossági vízellátást szolgálja. Völgyzárógátjaink többsége nagyobb hegységeinkben található: a Börzsönyben, a Mátrában, a Bükkben, valamint a Mecsekben, illetve még a Dunántúl nyugati-délnyugati részén is. A Romániában bevezetésre kerülő módszer magyarországi adaptálására legmagasabb hegységünket, a Mátrát választottuk. A Mátra a két legnagyobb kizárólag belföldi vízfolyásunk vízgyűjtőterülete, a Zagyváé és a Tárnáé. A két folyó vízgyűjtőjén összesen 67 db tározót tartanak nyilván a vízügyi igazgatóságokon. Ebből 33 a budapesti, 25 a miskolci és 9 a szolnoki VÍZIG területére esik. Egy kisebb részük oldaltöltéses tározó, a többi völgyzárógátas. Összes üzemi térfogatuk -40 millió m

3, a szabadon tartandó árvízi térfogatuk ezen felül további 14,4 millió m\ A tározók többsége 1985 előtt létesült, a vízgyűjtő átlagos vízkészletének 14%-át szabályozzák. Ezekből a tározókból számos tölt be árvízcsúcs-csökkentő funkciót is: 9 tározó esetében van az árvízvisszatartási cél megjelölve, és további kilenc esetében van 200 000 m

2-nél nagyobb szabad térfogat, ami árvízvédelmi célokra felhasználható. Jelentős méretű és elsődlegesen árvízvédelmi céllal épült tározó csak a Zagya mentén létesült (Tarján-pataki-, Maconkai- és Mátraverebélyi-tározók), a vízrendszer tarnai területén jelenleg nem üzemel árvízcsúcs-csökkentő tározó, egyedül említésre méltó a Nyiget-patakon a Mátrai hőerőmű mesterséges tava, a Markazi-tározó, amely több mint 8 M m' üzemi hasznos térfogatán felül még további 2 M m

3 árvízi térfogattal is rendelkezik. Megjegyzendő, hogy a Tarna árvizeinek hevessége és árhullámtömege egyenértékű a Zagyváéval (sőt sok esetben veszélyesebb is), tehát árvízi tározók kiépítése itt is elengedhetetlenül szükséges, a hosszabb távú fejlesztési koncepciókban ezek szerepelnek is. Az 1963-as katasztrofális zagyvai árvizet követően a Zagyva alsó, síkvidéki szakaszán felgyorsultak a töltésépítések, és kialakult az árvédelmi töltésrendszer végső, mai formája. Ezzel egy időben kotrási munkálatok is megindultak az elfajzott, benőtt mederszakaszok állapotának megjavítására. Ezt követően a 70-es évek elején nagy volumenű beruházási program indult, melyben három komplex hasznosítású, és három kizárólag árvízvédelmi célú tározó kiépítése szerepelt. Ezek közül 3 tározó, a Maconkai-, a Tarján-pataki- (vagy más 587