A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Luczy Zoltán–Szabó Miklós: A Károly folyás hidrológiai vizsgálata

5. A vízházartás javítása 5.1 Vízháztartás javítása, általános ismertetés A vízrendezési - vízhasznosítási létesítmények fejlesztésénél, fenntartásánál és üzemeltetésénél a fő célkitűzés a növényzet számára káros vizek elvezetésével a belvízkárok megelőzése, minimalizálása, a termelési kockázat csökkentése, a biztonságos mezőgazdasági termelés vízgazdálkodási feltételeinek biztosítása, a belterületek mentesítése, illetve az ott lévő nagy értékű létesítmények, az infrastruktúra megóvása. A vízkárelhárítás fogalmába nem csak a káros vizek elvezetésére szolgáló vízrendezés, hanem az aszálykárok mérséklése érdekében szükséges vízpótlás, öntözés is beleértendő. Ezért ebben a fejezetben érintőlegesen foglalkozunk a vízhasznosítás lehetőségeivel is. A kívánatos állapot érdekében a belvízrendszer területén lévő valamennyi vízrendezési és vízhasznosítási létesítmény - amelyek vízügyi igazgatósági, önkormányzati vagy társulati kezelésben, vagy az érdekelt gazdák tulajdonában-kezelésében vannak - összehangolt fejlesztésével és működtetésével biztosítható. A vízgazdálkodás feladata jelenleg a meglévő vízrendezési létesítményeket, a vízkészleteket figyelembevevő, a kisparcellás és esetenként a nagyüzemi gazdálkodáshoz, valamint a természeti adottságokhoz és az ennek megfelelő területhasználathoz igazodó vízrendezési és vízhasznosítási létesítmények építése. A belvízvédelmi főművek jelenlegi 20 1/skm

2 fajlagos kiépítettsége megfelelő, sem a vízszállító képesség növelése, sem pedig a fenékszint süllyesztése nem indokolt. A főművi csatornahálózat képes a 10 éves gyakoriságú belvizek tenyészidőszakban 3-5 nap, tenyészidőszakon kívül 12-14 nap alatti elvezetésére. Ez a kiépítettség viszont nem biztosítja a legmélyebb területekről a víz. előzőekben említett idejű elvezetését, s ezeken a területeken a szántóföldi növénytermesztés lehetőségét. Amennyiben a mezőgazdasági igény az eddigieknél gyorsabb levezetést kíván, pl. tenyészidőszakban 2-3 nap, azon kívül 8-10 nap a főmüvi és a társulati kezelésű csatornahálózat ennek megfelelő mértékű fejlesztése szükséges. A főmüvi csatornahálózat fenékszintjének süllyesztése nem gazdaságos. Mindemellett a fenékszint süllyesztése a térségekben a talajvízszint nem kívánatos süllyedését okozná, ami a terület jelentős részét képező magasabb dombok alatt a mezőgazdaság szempontjából kedvezőtlenül mély talajvízszintet eredményezne. Igény esetén a vízszállító képesség növelése a csatornák fenékszélességének növelésével lehetséges. A főmüvi csatornák folyamatos rekonstrukciója viszont mindenképpen szükséges. 5.2 A természeti értékek és a vizes élőhelyek megőrzésének feladatai Az öblözet értékes természetvédelmi és természeti területeinek fenntartását az adott élőhely sajátosságai alapján kell megoldani. Át kell vizsgálni az évtizedekkel ezelőtt kialakított mesterséges vízrendszerek szükségességét, funkcióját. Célul kell tűzni a vízvisszatartások természetvédelmi igény szerinti megvalósítását. Összhangot kell teremteni a mezőgazdasági, ökológiai vízigények között. A műszaki beavatkozások a vagyon és életvédelem fenntartása mellett szolgálja a természetvédelmi érdekeket is. Az ökológiai vízigények biztosítása mellett a vízminőségi kérdések sem elhanyagolhatók. Felszíni vizeink terhelése nagymértékben meghatározza az élőhelyek fennmaradását, a biodiverzitás megőrzését, melyekhez nagyon komoly ősi ösztönszerű természetszeretet és megőrzés társul. A felújítási és fenntartási munkák terve566