A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

1. szekció: VÍZ KERETIRÁNYELV ÉS VÍZGAZDÁLKODÁS - VÍZ KERETIRÁNYELV - Mátrai Ildikó–Váradi Zsolt–Fehér Gizella–Lakatos Gyula: Kísérlet a jó ökológiai állapot megállapítására egy védett gemenci holtmeder VKI szempontrendszere alapján végzett vizsgálatával

A holtmeder növényzetének természetessége 2004-ben volt a legmagasabb és 2003-ban a legalacsonyabb (Mátrai és mtársai, 2005), melyet a természetvédelmi értékkategóriákhoz (Simon, 1992) tartozó fajszámok alapján képzett természetvédelmi degradációfoknak (D) és a természetességi értékszámok (Borhídi, 1993) fajszámok alapján súlyozott átlagának (VAL) évenkénti alakulása is mutat (10. ábra). „,J » IT L DL J 50*. • • 1 M* -! ~ MI ' FFLS I c • • C •• .;::. C . V V 2003 2004 2005 2003 2004 2005 D=O055 D=0,256 D=0J7B VAL=3,725 VAL=3,389 VAL=3/473 10. ábra: Az éves fajlisták TVK és SBT szerinti megoszlása valamint degradáció foka és VALátlagai Összegzés Hidromorfológiailag a holtmeder természetközeli állapotúnak tekinthető, a VKI megfogalmazása szerinti természetes víztest. A Nyéki-Holt-Duna bár nem mentes az emberi beavatkozásoktól, a rehabilitációs beavatkozások olyan változásokat hoztak vízháztartásában, amelyek a folyószabályozások előtti dinamikusan változó állapot további fennmaradása mellett a folyószabályozásból eredően létrejövő hosszabb kiszáradásos periódusok lecsökkenését tették lehetővé. A természetközeli állapot növényzetének zonációjában, fajszámában és fajmegoszlásában egyaránt tükröződik. Különböző vízháztartással jellemezhető állapotai különböző vegetációtípusoknak hoznak kedvező feltételeket. A folyószabályozás előtti ártéri holtmederekre a vízháztartás dinamizmusa mellett a vegetációfoltok viszonylagos dinamizmusa is jellemző volt. Az ártéri vizek biológiai vízminőségét magas vízállás esetén alapvetően a Duna befolyásolja, alacsony vízállásnál sokszínűvé válnak, egyéni arculatuk alakul ki. Ezt figyelhettük meg a Nyéki Holt-Duna algológiai vizsgálatai alapján is. Fitoplanktonjának kvantitatív és kvalitatív jellemzőit a Duna vízjárása határozza meg. A holtmeder vízminősége jellemzően eutrófikus és eu-politrófikus, áradáskor kisebb faj- és egyedszám mellett oligotrófikus, kisvizes időszakban nagy faj- és egyedszám mellett politrófikus. Alacsony vízállásnál a holtág egyes szakaszai kezdenek lefűződni, elkülönülni egymástól, az így kialakuló kis vizekben nagyon különböző, egyéni arculatú lehet a fitoplankton állomány. A vízkémiai paraméterek szerinti minősítés áttekintése után megalapozottnak látszik az az álláspont, miszerint a hullámtéri holtmedreket nem lehet fenntartások nélkül a folyó referencia-állapotához hasonlíthatóknak tekinteni. Fizikai és kémiai szempontból a vizsgált víztestnek legalább két jól elkülöníthető állapota van. Az egyik az elöntés vagy vízpótlás idején és a közvetlen ezután kialakuló, amely többé-kevésbé hasonlít a főmederben található víz állapotá77