A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS - Scheffer Renáta–Thury Péter–Kárpáti Árpád: Aerob szennyvíztisztítási iszapgranulációval

egységekben, s felül tiszta folyadékfázis alakul ki (Beun et al., 2000). A könnyen visszatartható biomassza gyors és hatásos szennyezőanyag eltávolítást tesz lehetővé a reaktorban. A kiváló íilepedési tulajdonságokkal rendelkező granulált iszap fontos az eredményes biológiai szennyvíztisztításhoz. Hidraulikus terhelés, tartózkodási idő: Az ülepedési sebességen túl az SBR reaktor feltöltési és levegőztetési, valamint a leürítési ciklusideje is megszabja a hidraulikus szelekciót a mikroorganizmus csoportok között. Ha a levegőztetés ciklusideje kisebb, mint 3 óra a lakossági szennyvíz esetén, a nitrifikálók a túlzott fajlagos szerves anyag terhelés miatt (kis iszapkor) kimosódnak a granulálódó iszapból. Ezzel szemben a túlzott ciklusidő, mint a 24 órás ugyan a terhelésben jó lenne, de ennél a hidraulikus szelekció elégtelen az iszapgranulációhoz. Jól nitrifikáló granulált iszap 6 és 12 óra közötti ciklusidő esetén tud megfelelő mértékben kialakulni. A rövid ciklusidő általában nagyobb mikrobiológiai aktivitást és poliszacharid termelést eredményez, valamint javítja a sejtek, illetőleg az iszaprészecskék hidrofóbitását (Liu and Tay, 2004). Látható tehát, hogy a lakossági szennyvíz esetében a terhelés csak viszonylag szűk tartományban változtatható. A hagyományos eleveniszapos rendszerrel összehasonlítva annak a 12-24 órás hidraulikus tartózkodási idejének megfelelő lesz. Ez a lakossági szennyvíz esetében mindössze 1-2,5 kg KOI/ m

3d térfogati terhelést jelent. Aerob éhezési szakasz: Az SBR reaktorban a szennyvíz beadagolás, levegőztetés, ülepítés és a tisztított víz elvétel szakaszos üzemben valósul meg. Ebből következik, hogy a mikroorganizmusok szaporodása alárendelt a reaktor periodikus környezet-változásának. A szennyvíz tisztításának időtartama csökkenthető a műveleti ciklusok számának növelésével (Liu and Tay, 2004). Illetőleg azon belül az egyes szakaszok időtartamának a csökkentésével. A nyers szennyvíz bevitele a levegőztető térbe rendszerint közvetlenül a tiszta víz elvétele után történik minél rövidebb idő alatt (kiegyenlítő, előtározó medence és szivattyúkapacitás függvényében). A levegőztetés a folyadékfeladás alatt már működhet, bár esetenként speciális okokból (többletfoszfor eltávolítás, denitrifikáció) csak valamivel később indítják. A levegőztetési fázis általában két szakaszból áll. A bevezető első szakaszában a vizes fázisban levő tápanyag (oldott szubsztrát) mennyisége a minimális értékre csökken. Ezt követően ebben a szakaszban nem történik tápanyag utánpótlás. így az éheztetés következtében megnő a baktériumok hidrofóbitása, ezzel elősegítve a jobb tapadásukat (Tay et al., 2001a). Ezzel a szelekcióval is pozitív hatás biztosítható a granulálódáshoz. A kezelés során alkalmazott tápanyagellátás szabályozással jobb mechanikai stabilitású granulátumok nyerhetők. Természetesen a reaktor már korábban említett többi műveleti ciklusa is fontos szerepet játszik az aggregátumok képződésében. Az SBR reaktorban az aerob granulált iszap 0,7 és 0,1 mg/l oldott oxigén koncentrációnál kialakul, valamint 2 mg/l oldott oxigén koncentráció felett is sikeresen fejlődik. Következésképpen a DO koncentrációja nem döntő fontosságú a granulátum kialakulásában. A pH, illetve hőmérsékletet illetően hiányosak az információk. A hidraulikus szelekció kapcsán szükségszerű, hogy az SBR egység nagy magasság/átmérő aránnyal épüljön, hogy az iszaprészek ülepedése során érvényesülő szelekció kellő mértéket érjen el. Ez egyben kis fajlagos alapterület igényt is eredményez, amit persze 322