A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS - Dittrich Ernő: A gyökérzónás szennyvíztisztítás és technológiai alternatívái

h: a szűrőágy hasznos mélysége [m] K

t: a téli hőmérséklethez tartozó bontóképességi reakció állandó [1/d], amely a következő képlet alapján számítható: JC =k' *M

7'"

2

0 T 20 1,

1 ^2) ahol K

2O a bontóképességi állandó T=20 C°-on. Az (l)-es számú összefüggés mellett az alábbi képlet szabta feltételnek is teljesülnie kell: C

e=C„*exp(-K

T*t) (3) ahol: t: a szűrőágyban kialakuló tartózkodási idő [nap] mely a szűrőágy pórustérfogata és a tervezett szennyvízhozam hányadosából számítható. Az (l)-es (2)-es és (3)-as összefüggések segítségével a szükséges felület iterációval számítható. Az ismertetett elsőrendű reakció-kinetikai modell bizonytalanságai miatt a nyugat európai tervezési irányelvek általában megszabják a minimálisan szükséges mezőfelületet is, az adott ország üzemelési tapasztalatai alapján. A német hosszanti-átfolyású rendszerekre vonatkozó tervezési irányelv minimum 5 nr/LE felületet javasol (BME VKKT 2002). A lengyelországi tapasztatok szerint a szükséges mezőfelület hosszanti átfolyású rendszerekre 5-12 nr/LE. Függőleges átfolyású rendszerek esetén a német tervezési irányelv minimálisan 2,5 nr/LE értéket ajánl (BME-VKKT, 2002), míg a MASZESZ M 1-1-1:2003 irányelv 5-8 m

2/LE-t. Szilágyi (2004) nemzetközi szakirodalmi feltárásai alapján is legalább 5 nr/LE fajlagos szürőmező felületet tart megfelelőnek. A tervezés során a hazai magas szennyvíztöménység figyelembe vételével célszerű a nemzetközi szakirodalomban javasolt fajlagos felület értékek felső tartományát figyelembe venni (Dittrich (a) 2005). A függőleges és vízszintes átfolyású rendszerek összehasonlítása A hosszanti átfolyású rendszerek esetében 2-fázisú, nem permanens, változó felszínű szivárgás alakul ki, míg a függőleges átfolyású rendszerekben 3-fázisú, nem permanens szivárgás a jellemző (Dittrich 2005,b). Ez az alapvető áramlástani különbség nagymértékű kihatással van a műtárgytípusok tölteanyagára, a tartózkodási időre, az oxigénháztartási folyamatokra és a nádgyökérzet áramlási viszonyokra gyakorolt hatásaira is. A 2. táblázat a függőleges és vízszintes átfolyású rendszerek alapvető különbségeit foglalja össze, melyek a továbbiakban részletes kifejtésre kerülnek. Hidraulikai terhelés és töltetanyag: Azonos töltettípus és azonos fajlagos felület esetén a vízszintes átfolyású rendszerek hidraulikai terhelhetősége kisebb, mint a függőleges átfolyásúaké, a szétosztási felületi arányok, és az áramlási jellegbeli különbség miatt. Ezzel összhangban állnak a szakiro240