A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

1. szekció: A VÍZ KERETIRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA - Tóthné Seres Éva, Kovács Péter, ÉKÖVIZIG: A Cigánd-Tiszakarádi árapasztó tározó területe talaj- és belvízhelyzetének értékelése

már 50–60 cm-es mélységű is. A lazább szerkezetű talajokon akár a 80 cm-es mélységig is fagyhat. A talajfagy megszűnése általában február végére tehető, de pl. 1987-ben még március közepéig is kitartott. – A sokéves átlagos potenciális evap. 693 mm, míg a tényleges evap. 574 mm. Maximumát mindkettő júliusban éri el (Tarcal alapján). A Bodrogköz nagy részén a térképező fúrások adatai szerint a talajvíz mélysége 1–3 m közötti, 1 m-nél közelebb a felszínhez csak egy-két kisebb területen, a laposokban mélyült fúrásokban található. Cigándtól K-re a Tisza mentén 6–8 m körüli a talajvíz felszín alatti mélysége, de az itteni fúrások a magaspart tetején mélyültek, a talajvíz szintje pedig a Tisza szintjére állt be. A homokdombok tetejére települt fúrások pedig a 10 m-es mélységig nem érték el a talajvizet. 4. Földtani, vízföldtani viszonyok A Bodrogköz lehatárolódása és kialakulása főként a nagyméretű mozgások révén kialakult töréses okokra vezethető vissza. A miocén elején az emelkedő és süllyedő térszínek határán törésvonalak alakultak ki heves és a középső-miocénig egyre erősödő vulkáni működéssel. Ekkor jött létre a Bodrogközt Ny-on lehatároló Zempléni-hegység. A pliocén korszakban a Bodrogköz területe süllyedni kezdett és rövidesen elborította a Pannon-tó, mely durva szemű homokból álló réteget eredményezett. Kb. 20.000 évvel ezelőtt a Bodrogköz tovább süllyedt, s a Tisza megváltoztatta folyásirányát. A Felső-Tiszát az Avas-hegység kiemelkedése ÉNy-nak terelte (a mai Záhony felé), majd azt megkerülve a folyó DNy felé vette az irányt, a mai helyzethez képest ekkor még jóval keletebbre. Ebből adódóan jobboldali folyói hosszabbak voltak. Az éghajlat is ekkor változott meg, szárazabb és hidegebb lett. A felszínen megindult a korábbi üledékből a futóhomok képződése. A pleisztocén folyamán a Tisza és folyásiránya kevésbé változott. A vízhálózatban csak a pleisztocén végén megkezdődő és a holocénben folytatódó nagy geológiai szerkezeti mozgások eredményeztek jelentős változást. Az Alföld É-ÉK-i szegélyén (többek között a Bodrogközben is) végbement süllyedések következtében megkezdődött az Alföld legnagyobb jelenkori folyásirány változása. A holocénben alakult ki a terület vízhálózatának minden jellemző vonása. A Tisza az utolsó jégkorszak vége felé fordult ÉNy-ra elhagyva korábbi, ősi Ér-Berettyó-völgyi útvonalát és a szatmár-bodrog-közi süllyedéken át megkerülte az emelkedő Nyírséget. Mai helyére vágódva lefejezte az egykori nyírségi vízfolyásokat. A mai Bodrog forrásfolyóit a Bodrogköz süllyedéke a Tokaj-hegység K-i lábánál egységes mederbe gyűjtötte. (Nováki Béla, 2000.) Az előzőekben ismertetett vízrajzi változásokat figyelembe véve a Bodrogközben sok elhagyott meder, mederszakasz található. A mai értelemben vett Bodrogközről a szubboreális fázistól (5000–5200 év) kezdve beszélhetünk, amikor a folyó kialakította mai, végleges folyását (lásd fentebb). A területet alakító két fő vízfolyás (a Tisza és a Bodrog) korábbi medrei mentén mindenütt vastag folyóhátakat épített, majd ezeket elhagyva rossz lefolyású területeket hagyott maga után, nagyban hozzájárulva a terjedelmes mocsárvilág kialakulásához. A folyók oldalazó eróziója a korábbi homokbuckák nagy részét letarolta, így a Bodrogköz felszínének ma csupán 10%-án fordul elő futóhomok, felszínének 50%-át réti agyag fedi. A Bodrogköz kistáj területe a Tisza ma is süllyedő, relatív vízbőséggel bíró része. A relatív vízbőségre általánosságban a sűrű, részben mesterséges vízfolyás-hálózat, és több kisebb időszakosan vízjárta mocsaras-lápos terület, valamint a hidromorf talajképződmények nagy aránya utal. (Révész László) 4