A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

6. szekció: NAGY TAVAK VÍZGAZDÁLKODÁSA ÉS KÖRNYEZETVÉDELME - Szilágyi Erzsébet, VITUKI Kht.: A kotrások hosszú távú hatása a Velencei-tó víz- és üledékminőségére

eutrofizálódás fokozódásával a belső terhelés rohamosan nő, és egy idő után elsődleges fontosságúvá válhat a fitoplankton tápanyagellátásában (Gelencsér et al., 1982). Az üledékminőséggel kapcsolatos feladatok az alábbiakban foglalhatók össze: – kiválasztottam azokat a tanulmányokat, amelyek mérési adatait felhasználva, nyomon lehet követni az üledékben bekövetkező hosszú távú változásokat; – Microsoft Excel táblázatban rögzítettem a mintavételi pontokat, a területek nevét, azt, hogy történt-e beavatkozás, és ha igen, akkor az évszámot is rögzítettem, illetve a mérési eredményeket koncentrációkban; – kiszámoltam az üledékminőségi jellemzők (szárazanyag tartalom, összes foszfor, Kjeldalh nitrogén, összes szerves széntartalom) minimum, maximum, átlag, szórás értékekeit; – két táblázatban elkülönítve a kotort és a nem kotort területeket, újabb átlagolást végeztem annak megállapítására, hogy a két területcsoportot mennyire lehet elkülöníteni az adatok alapján; – az értékeket normáltam, és ismételten kiszámoltam a két terület közötti különbségeket; – minden általam vizsgált évre (1981, 1995, 1998, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004) elvégeztem ezeket a számításokat a koncentráció értékekre, és a normált értékekre egyaránt; – a normált értékeket táblázatba gyűjtöttem össze, ahol a kotort és a nem kotort területek közötti éves különbségeket tüntettem fel; – összehasonlítottam az 1981-1995 évben a normált adatok számolásával az egész területre kapott értékeket a vizsgált komponensekre. A különbséget %-ban fejeztem ki, annak érdekében, hogy megállapítsam, van-e szignifikáns különbség, és ha igen, akkor milyen mértékben; – a vizsgált években az egyes területeket a normált adatok felhasználásával minősítettem. A minősítésnél az 1981-es módszert alkalmaztam. A minősítés során az üdülés szempontjából két fontos kritériumot vettem figyelembe. Az első kritérium szerint az üledék szárazanyag-tartalmát, a másik szempont szerint az eutrofizáció kialakulásban szerepet játszó összes szerves szén-, illetve az üledék potenciális növényi tápanyagtartalmát vizsgáltam. Ezek alapján mintavételi helyenként kiszámoltam a pontszámok átlagait. Ezt az átlagot neveztem el üledékminőségi mutatónak. A területeket a kapott üledékminőségi mutatók alapján 3 részre osztottam. Ha a mutató értéke 0–25 közé esett, akkor a terület a jó, 25–45 között a közepes, 45–80 között pedig a rossz üledékminőségű osztályba tartozott (Szilágyi, 1982). A normált üledékadatok értékelése Hierarchikus Cluster-analízissel (CA) Az adatfeldolgozások területén korábban megelégedtek a hagyományos statisztikai ismérvek megadásával, úgymint a minimum, maximum, átlag, szórás értékkel, de ezek a módszerek csak egy változót tudtak vizsgálni. Később, elsősorban a megnövekedett adat és információ halmazok miatt előtérbe kerültek a metaadatok felszínre hozására képes intelligens adatfeldolgozási eszközök. A statisztikai módszerek közül a clusteranalízist választottam az adataim értékelésére. Ez a módszer bizonyult a leghatékonyabbnak a tekintetben, hogy a kotort és a nem kotort területek között a hasonlóságot, vagy az eltéréseket könnyen érthető formában lehessen ábrázolni. A SYNTAX programot használtam. Az adatbevitelnek szigorú szabályai vannak e program esetében, mert külön fájlban kell definiálni magát az adatmátrixot és külön-külön az oszlop- és sorcímeket is, továbbá a kapott fájlok kiterjesztését meg kell változtatni (sorokat és az oszlopokat .lab-ra, az alapmátrixot .dat-ra), mielőtt a programot 4