A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
6. szekció: NAGY TAVAK VÍZGAZDÁLKODÁSA ÉS KÖRNYEZETVÉDELME - Kravinszkaja Gabriella, KÖDU KÖVÍZIG Balatoni Vízügyi Kirendeltség, Pappné Urbán Judit, Varga György, VITUKI Kht.: Száraz és nedves időszakok hatása a Balaton 2000-2005. közötti vízháztartására
SZÁRAZ ÉS NEDVES IDŐSZAKOK HATÁSA A BALATON 2000–2005. KÖZÖTTI VÍZHÁZTARTÁSÁRA KRAVINSZKAJA GABRIELLA 1 , PAPPNÉ URBÁN JUDIT 2 , VARGA GYÖRGY 2 1 - KÖDU KÖVÍZIG Balatoni Vízügyi Kirendeltség, 2 - „VITUKI” Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht. Bevezetés A Balaton és közvetlen környezete – mint kiemelkedő jelentőségű nemzeti kincs – hosszú ideje áll a szakmai és a szélesebb érdeklődő közvélemény figyelmének homlokterében. A tó vízminőség-romlásának megállítása, javítása céljából az elmúlt mintegy három évtizedben számos – tudományos kutatási eredményekre támaszkodó – döntés történt a vízminőség-védelem és –szabályozás területén. Az utóbbi fél évtizedben a korábbiaknál gyakrabban és többet hallottunk a tó vízmennyiségével, vízkészletének változásával, vízállásának alakulásával kapcsolatos problémákról, amelyeket alapvetően a tó vízháztartását meghatározó természeti tényezők okoztak. A mennyiségi változások jellemzésére kézenfekvő módszer a tó vízforgalmának megismerése, amely a vízforgalomban szerepet játszó vízháztartási tényezők meghatározását és ennek alapján a vízháztartási mérleg összeállítását jelenti. A Balaton vízháztartásának részletes vizsgálatával először részletesen Szesztay Károly foglalkozott, aki az 1921-1958. közötti évekre készített havi vízháztartási mérlegeket. Őt megelőzően csupán a vízháztartás egy-egy tényezőjét (párolgás, természetes vízkészletváltozás) vizsgálták. Az 1863–1920. közötti évekre csak a leeresztést, a vízállásváltozást és ezek összegeként a természetes vízkészlet-változást határozták meg. Az 1921 előtti időszak természetes vízkészlet-változás adatai pontatlanok, azokat vízháztartási mérlegben nem ellenőrizték. Hasonlóan nem megbízhatók a tó párolgására vonatkozó 1921 előtti adatok sem. A Balaton vízháztartását az alábbi egyszerű egyenletekkel írhatjuk le: ΔK = (C + H) – (P + L + V h ) ΔK T = C + H – P ahol C – a tóra hulló csapadék H – hozzáfolyás a tóhoz P – párolgás a tó felszínéről L – lefolyás (leeresztés) a Sió-csatornán V h – közvetlen vízhasználat a tóból (a tóból kivett és használat után visszavezetett vízmennyiségének különbsége) ΔK – a tó vízkészlet-változása ΔK T – a tó természetes vízkészlet-változása Mindezek alapján a Balatonra 1921 óta állnak rendelkezésre ellenőrzött, megbízhatónak értékelt vízháztartási mérlegek, azaz vízháztartási tényezőnként 85 éves idősorok. Az 1. táblázatban közölt adatok szerint sokévi átlagban a Balaton – a vízszint-szabályozási rend betartásának figyelembe vételével – levezetendő többletvíz-készlettel (lefolyással) rendelkezik, amelynek mennyisége közelítőleg a tóra hulló átlagos évi csapadékmennyiséggel 1
