A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

5. szekció: FELSZÍNALATTI VIZEINK ÁLLAPOTA - Berényi Üveges István, DDKÖVIZIG, Kraft János, Magyar Geológiai Szolgálat: Hidrogeologiai vizsgálatok a KÖKA bükkösdi kőbányájában

45°), továbbá a dőlésszögek többnyire 15–20°-os értékűek, vagyis a bánya a csapásirányra közel merőlegesen haladó délre történő bővülésével. A terület és tágabb környékének hidrogeológiai viszonyai alapján a bányászattal igénybevett kőzettömegben a jelenlegi bányatalp alatti helyzetben karsztvíz elhelyezkedése ismeretes. A karsztvíz a bányaudvarhoz közeli mérési helyeken az archív és jelenlegi észlelési eredmények alapján + 140–150 m Bf. szintek közötti értékkel található. A karsztvíz kiterjedése összefüggőnek ismert a mészkőtömegben, továbbá mozgásának iránya keletről nyugatra tartó, vagyis megközelítően leképezi a triász mészkősorozat csapásának térbeli kiterjedését, valamint annak morfológiai viszonyait. A bányászat több évtizedes története során a karsztvíz nem jelent meg a talpon, vagy annak tömegéből utánpótlást nyerő forrás nem mutatkozott meg a bányaudvarban. A morfológiai viszonyok eredményeként a bányaudvarra természetes módon bejutott vizek az északra található alacsonyabb völgybe vagy annak irányába elfolyhattak, vagy a kialakított talpon folyamatosan elszivárogtak. Mindezek alapján felszín alatti vizektől (pontosabban a karsztvíztől), valamint azok lehetséges veszélyeitől mentes volt a bányászati tevékenység. Így a bányászat további folytatásához a környéken található észlelési helyek alapján már évtizedekkel korábban a + 165 m B.f. abszolút szintű alaplap került meghatározásra, hogy kb. 20 m-es érintetlen kőzetsáv maradjon vissza a karsztvíz védelméhez. Az alaplap abszolút magasságát feltehetőleg a bányaudvarhoz közeli K 8 kút észlelései is megalapozhatták, hiszen a + 160 m-es szintről indított fúrásban a terepszint alatt 15-16 m körül ingadozott a karsztvíz nyugalmi szintje. A kutat 1980-ban mélyítették. Az utóbbi időszakban (az elmondások és egyéb információk szerint 1990-es évek végétől kezdődően) a bányaudvar déli részletében – a jövőbeni művelés fő haladási irányában – olyan időszakos vizesedés jelentkezett, melynek előfordulása váratlan volt a több évtizedes helyi tapasztalatok alapján. A kőzettérben már ismert, de a bánya alaplapja alatti helyzetben (+ 145 m Bf. szint környékén valószínűsítetten) elhelyezkedő karsztvíz jelenléte okán azonnal kérdésként vetődött fel, hogy vajon a bányafalból kiszivárgó víz a karsztvíz természetes megcsapolódásaként jelentkezik-e, vagy attól független jelenség. E helyzet ismeretében feladattá vált, hogy a terület földtani, hidrogeológiai és morfológiai viszonyainak értékelésével, valamint újabb terepi felvételezéssel és helyi vizsgálatokkal kerüljön tisztázásra a kialakult állapot, hiszen a karsztvíz védett (Bükkösdi) vízbázishoz tartozik, továbbá a bányászat annak utánpótlási területén történik. A bükkösdi vízbázis diagnosztikai vizsgálatának zárójelentésében a vizesedést egyértelműen a karsztvízszint időszakos emelkedésének tekintették, de részletesebb vizsgálatokat azonban nem kezdeményeztek. A későbbiekben (2001 után) mélyített fúrások észlelési eredményei a zárójelentésben foglaltakat azonban megkérdőjelezték, így aktuálissá vált a terület újabb hidrogeológiai célú vizsgálata újabb mérési helyekre alapozottan, melyek a kizárólag a vízfakadásokkal foglalkoznak. Az újabb vizsgálatok és észlelések kiindulási alapját jelentették a területen végzett archív földtani kutatások, hiszen azok ismerete nélkülözhetetlen a jelenlegi állapotok és érvényesülő folyamatok tisztázásához. A területen végzett archív kutatások és megállapításaik A területen az első és dokumentált jelentősnek minősíthető fúrásos kutatás 1966-ban történt, amikor az akkor meglévő bányaudvartól kb. déli irányba 5 db fúrást mélyítettek. A fúrásokat Bü előjellel 1–5-ig tartóan sorszámozták. 2