A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
4. szekció: BALNEOTECHNIKA AKTUÁLIS KÉRDÉSEI - Koleszár Judit, ÉKÖVIZIG: A hévízkészletekkel való gazdálkodás aktuális problémái az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság működési területén
A káros egymásrahatás mértékére kiterjedően a SMARAGD-GSH Kft. szintén modellezést végzett. Egy fiktív, 2000 m 3 /nap vízkivétel hatásait vizsgálták az egerszalóki kutaktól eltérő irányban és távolságokra. Az egerszalóki hévízkutak kijelölt hidrogeológiai védőidomát (H-559-96/2004.) a 10. ábra mutatja be (mélységbeli kiterjedés: Z min = -1.400 mBf; Z max = -250 mBf). Mivel a vizsgálatok azt mutatták, hogy az egerszalóki hévízkivétel az egri vízrendszerre, forrásokra is hatást gyakorolhat, ezért a határozatban – az Igazgatóság szakvéleményét elfogadva – az Észak-magyarországi Vízügyi Felügyelet előírta, hogy a lehatárolt védőidomon belül új hévízkút nem létesíthető. A határozat érvényességi ideje – az Eger- Petőfi téri vízbázis akkor már folyamatban lévő diagnosztikájának várható befejezését alapul véve – 2006. december 30. 5. A hévízkészlet-gazdálkodás problémái A felsorolt példák alátámasztják azt, hogy a hévízbázisok védelme mind mennyiségi, mind minőségi szempontból nagyon fontos. A felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a minőségi védelem mellett kiterjed a mennyiségi védelemre is. Ugyanakkor a nagymélységű hévízkutak jelentős hányada a 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet hatálya alá is tartozik, de ez a rendelet mégsem teljesen alkalmazható rájuk. Ebből kiindulva célszerű lenne a hévízbázisok hidrogeológiai védőidom lehatárolására vonatkozó előírásokat és módszereket átgondolni, pontosítani. A hévízbázisok esetében a mennyiségi védelem mellett a minőségi védelemre is hangsúlyt kell helyezni (bár ez a minőségi védelem természetesen más, mint a sérülékeny földtani környezetben lévő vízbázisoknál). Fontos kitétel például a vízhőmérsékleti viszonyok lehetséges változásainak elemzése (hőtranszport szimuláció), valamint az oldott anion-kation tartalom alakulásának jellemzése. Az üzemelő hévízbázisok környezetében új hévízkutak létesítése vagy a hévízkivétel növelése csak körültekintő és alapos vizsgálatok eredményétől függően engedhető meg. Az új kutak kivitelezésénél a már meglévő hévízkutakat folyamatosan – előre elkészített terv és megállapodás szerint – ellenőrizni kell. A mérések értékelhetősége érdekében egyszerre csak egy új kút létesíthető vagy egy új kút próbaüzeme végezhető. A káros egymásrahatás mértékét mindig az adott hévízbázis sajátosságaira alapozva kell meghatározni. Új hévízkutakra csak akkor adható hosszabb időszakra érvényes vízjogi üzemeltetési engedély, ha a tartós próbaüzem (min. 1 év) eredményei egyértelműen igazolják, hogy nincs káros egymásrahatás, ill. a hévízkészlet szempontjából kedvezőtlen változások nem tapasztalhatók (pl.: túltermelés). A hévízkészlet-gazdálkodás tekintetében a vízügyi ágazatban történt átszervezés több problémát, nyitott kérdést hozott. A 276/2005. (XII. 20.) Korm. rendelet értelmében az első fokú vízjogi hatóságok a Felügyelőségek. Ebből következően szakértői megkeresés hiányában a Vízügyi Igazgatóságoknak nincs beleszólása az új hévízkutak létesítésének engedélyezésébe és feltételeibe, az engedélyezett vízkivétel módosításába, a hidrogeológiai védőidomok kijelölésébe. Engedélyezési tervek nélkül a 23/1998. (XI. 6.) KHVM rendeletben előírt vízgazdálkodási nyilvántartás körültekintően nem végezhető, a vízföldtani adattár csak fenntartásokkal aktualizálható. További gondot jelent, hogy a vízjogi engedélyekben előírt – az engedélyesek által beküldött adatszolgáltatásokból – a Vízügyi Igazgatóságok nem kapnak, így például a jövőben már nem fognak a rendelkezésre állni a hévízkutak műszeres felülvizsgálatának dokumentációi, egymásrahatás vizsgálatok és próbaüzemek eredményei stb. A hévízgazdálkodással kapcsolatos adatok nyilvántartásában, hozzáférésében remélhetőleg 11
