A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
4. szekció: BALNEOTECHNIKA AKTUÁLIS KÉRDÉSEI - Koleszár Judit, ÉKÖVIZIG: A hévízkészletekkel való gazdálkodás aktuális problémái az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság működési területén
Egerszalók De-42 és De-42/a hévízkutak hidrogeológiai védőidoma Az Egerszalók De-42 és De-42/a jelű hévízkutak hidrogeológiai védőidomának lehatárolását a kutakat üzemeltető Egerszalóki Gyógyforrást Üzemeltető és Szolgáltató Kft. megbízásából a SMARAGD-GSH Környezetvédelmi és Szolgáltató Kft. készítette el 2003. évben. Az egerszalóki vízbázis modellezésekor – több szempont mérlegelése után – a SMARAGD-GSH Kft. egy nagyobb térség leképezését tartotta szükségesnek, ezért jóformán a Ny-DNy-i Bükk teljes területe lehatárolásra került. A modellezett terület határait úgy állapították meg, hogy első közelítésként vízzárónak tekinthetőek legyenek (no-flow boundary): ezek északon a Bükk-fennsík földtani szerkezeti határa, nyugaton a Darnó-zóna, délen a Vatta-Maklári-árok, míg keleten a Hór-völgy keleti gerince. A modellhatárral körbezárt teljes terület nagysága: 1 166,4 km 2 , mely joggal tekinthető regionális modellnek. Az áramlási szimuláció numerikus megoldásának pontossága miatt a felső szintet kettő, az alsó szintet pedig 5 rétegre bontották, így a modell összesen 7 rétegből (8 felszín) állt. A SMARAGD-GSH Kft. a modellben az alábbi vízföldtani egységeket különítette el: – Triász+eocén mészkő a felszínen; – Fedő; – Fedett triász+eocén mészkő különböző mélységekben; – Vetőzóna a karsztban. A modellben a patakok utánpótló, ill. megcsapoló szerepe jelentős, így a térség felszíni víz hálózata is megadásra került kis mértékű egyszerűsítéssel. A modellhatárokat kezdetben vízzárónak definiálták, majd a futtatások tapasztalataiból kiindulva az Alföld irányában 13,3 km hosszan állandó nyomású peremet adtak meg. Az egri gyógyfürdő és a Bükk forrásait fakadási szintjeikkel határozták meg, azzal a szűréssel, hogy a hegységi területeken csak a 100 l/p-et meghaladó hozamúakat vették figyelembe. A patakok meghatározó szerepe az egyszerűsített felszíni vízhálózat csomópontjaival lett definiálva. A patakok egyes területeken megcsapolnak, míg másutt rátáplálnak a rendszerre. Mederellenállással adták meg az egységnyi nyomáskülönbségre jutó, ki- ill. bejutó fajlagos átszivárgó hozamot. A területen előforduló összes karsztos vízkivételt figyelembe vették, különös tekintettel a termális karsztvízre. Az Eger-Almári, az Eger Központi Vízmű, a Zsóry fürdő, a bogácsi strand kútjai, a bervai kutak negyedik típusú permfeltétellel – átlagos hozamadatokkal – kerültek a modellbe. A mónosbéli és bélapátfalvi vízbázisok forrásként lettek definiálva. A regionális méretű modellben egy egyszerűsített sémával dolgoztak: a fedőüledékekre nem definiáltak sem beszivárgást, sem párolgást, a nyíltkarsztos területeken pedig két különböző beszivárgási értéket adtak meg (225 mm/év, 280 mm/év). [SMARAGD-GSH Kft., 2003.] Az Egerszalók De-42 és De-42/a jelű hévízkutak hidrogeológiai védőidomának lehatárolásánál már hőtranszport vizsgálatra is sor került. A bükk nyugati, délnyugati előterében mélyült számos fúrásban melegvíz készletet tártak fel, valamint a CH-kutató fúrásokban sok esetben történt talphőmérséklet-mérés, így felmerült a csatolt hőáram-szimuláció lehetősége. A SMARAGD-GSH Kft. számára további érv az volt hőtranszport alkalmazás mellett, hogy az áramlási képet nagyban befolyásolja a fennálló hőmérséklet – (sűrűség) – különbség. A SMARAGD-GSH Kft. a rendelkezésre álló adatok alapján hőmérséklet eloszlás térképet szerkesztett (9. ábra). A vízhőmérséklet lehetséges változásainak vizsgálata, illetve az oldott anionok-kationok alakulása a hévízkutak esetében nagyon fontos, sőt elengedhetetlen. Mégis nagyon sok tervező 9
