A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Vácz Sándor, FETIKÖVIZIG: Gondolatok a természetközeli vízrendezéséről. Természeközeli vízrendezés a Beregi belvízrendszerben

megfelelő üzemeltetetését értjük. Jelenleg csak a Vízügyi Igazgatóság(ok)nak van lehetősége, szervezete, illetve (korlátozott) anyagi eszközei arra, hogy ezt valamilyen szintig meg is valósítsa. A fentiek alapján tehát csak a mi kezelésünkben levő létesítményekkel tudunk (víz)gazdálkodni, és ez által csak korlátozott hatást tudunk elérni. Az erdőgazdálkodás és természetvédelem által megfogalmazott igényeket nagyon röviden az alábbiakban lehet összefoglalni: minél több vizet visszatartani. A jelenlegi mezőgazdálkodás támasztotta igény az alábbi: a vizet minél gyorsabban, kártétel nélkül levezetni. Szintetizálva tehát: minél több vizet visszatartani ott, ahol lehet és úgy, hogy a mezőgazdálkodásnak kárt ne okozzunk. A megvalósítás pedig: a vízvisszatartásra alkalmas helyeken vízvisszatartásra alkalmas műtárgyakat építeni, majd azokat a már meglévőkkel együtt rendszerbe illesztetten szakszerűen üzemeltetni. És fenntartani, karbantartani. Látszólag egyszerű, de felveti a tulajdonviszonyokból adódó problémákat, a gazdálkodói érdekek megfogalmazásának, képviseletének, a megvalósítás, az üzemeltetés szervezeti és anyagi eszközeinek teljes hiányát társulati, önkormányzati és gazdálkodói szinten. Összegzésként: a mi létesítményeinken megvalósítjuk azt, amit és ahol lehet és tudunk, módunkban és lehetőségünkben áll. A jelenlegi helyzetben szinte kizárólag a természetvédelem igényeit tudjuk a lehetőségeink szerinti határig és a vízkészletek erejéig kielégíteni, elsősorban a víz mederben való visszatartásával. Koncepciókat, terveket készítünk, pályázunk. Bármilyen ehhez kapcsolódó igényre vevők is és fogékonyak is vagyunk. A terület vízgazdálkodása összhangja biztosításának felelőseként szakmai (vízgazdálkodási) és területi ismereteinket e cél szolgálatába is állítjuk, s állunk az igények elébe. És várjuk azokat. Nagyon sokan vannak a „másik” oldalon, akik úgy látják és gondolják, hogy az általunk második honfoglalásnak nevezett Tisza-szabályozás kártékony beavatkozás volt. A Tisza és a természet „érdekei”-be igen, de az ott lakók és az ország akkori érdekeit figyelembe véve pedig nem. Ezen még sokat lehet vitatkozni, de abban közös nevezőre juthatunk, hogy visszafordítani nem lehet az akkor megkezdett folyamatot. Lehet változtatni a gazdálkodási formákon, de visszaállítani nem, csak közel hasonlót és azt is csak lokálisan. Azokat, akik azt gondolják, hogy „Ennek ellenére állítom, hogy ha az eredeti fokgazdálkodást visszaállítani nem is lehet, annak logikáját, működési törvényszerűségeit felhasználva kidolgozható és megvalósítható egy olyan rendszer, mely lényegesen csökkenti az árvízszintet, megoldja a belvíz problémáját, minimalizálja az aszálykárt, és gátat vet a szikesedésnek.” (Népszabadság 2006. április 09-i száma, Czigler László: Csak a gond van vele), azokat maximálisan el kell fogadni. Az ágazat súlyos hibát követett el –és jelenlegi helyzete is részben ebből adódik– hogy mereven elzárkózott e szemlélettől. Az eddigiekkel ellentétben lehetőséget és segítséget kell nekik adni arra, hogy a gyakorlatban is bizonyíthassák elméleteiket hirdetőik, ne csak beszéljenek róla. A puding próbája az evés!! Dolgozzák ki elméleteiket részletesen és tételesen egy adott területre vonatkozóan –ne csak úgy általánosságban, hanem konkrétan, környezeti és egyéb hatásaival együtt–, győzzék meg a gazdálkodókat, az ott élőket elméletük helyességéről, arról, hogy azok mentén dolgozva és cselekedve jobban fognak élni. Érjék el, hogy a gazdálkodók álljanak ki mellettük, s ők is kezdeményezzék a változásokat. Ha idáig el tudnak jutni, az nagy eredmény lenne. Nekik is és nekünk is. Ha nem, akkor maguk fogják bizonyítani véleményük és elméletük tarthatatlanságát és megoldhatatlanságát. És ez is nagy eredmény lenne!! 2