A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Rosza Péter, VIZITERV Consult Kft.: Dombvidéki tározók összevont kockázati tényezője

B) Bekövetkezés valószínűsége A tönkremeneteli valószínűség függ a gát magasságának és a mértékadó vízszintnek a viszonyától, a mértékadó vízszint, vagy annak meghaladásának a tartósságától, a gát és az altalaj anyagának rétegződésétől, talajfizikai jellemzőitől, attól, hogy az arról való tudásunk mennyire közelíti meg a valóságot, a hullámvédelemtől, a rézsűk felületétől és még sorolhatnánk. VÖLGYZÁRÓGÁTAK A kockázat számszerűsítése völgyzárógátak esetében is a védtöltésekéhez hasonló módon végezhető el, a tönkremeneteli valószínűség és a várható következmény felhasználásával. A számítás igen munkaigényes, a felhasználandó alapadatok sok esetben bizonytalanok, a földgátnak és a különböző szerkezeteknek a feltárása, vizsgálata igen költséges. Gyakori, hogy a paraméterek az egyes völgyzárógátak esetén nem határozhatók meg egyenletes szinten, ezért egy nagyobb térségre, vagy egy országra kiterjedően nagyon nehéz egységes képet alkotnunk gátjaink biztonságáról. Az egységesség pedig fontos tényezője annak, hogy mind a szakemberek, mind a politikusok, mind a lakosság pontos képet kapjon a vízügyi létesítményekről, a védművek szerepéről, állapotáról, fontosságáról. Az egységesség elengedhetetlen a költségvetési pénzek csoportosításának, a beruházások ütemezésének szempontjából is. A kockázat mértéke időben is változó: a gátak életkora, a szerkezeteket, földműveket ért hatások növelik, az esetleges rekonstrukciós munkálatok csökkenthetik a tönkremeneteli valószínűséget. A vízgyűjtő területen zajló változások befolyásolhatják a lefolyási viszonyokat, ezáltal hevesebbé válhatnak az áradások. A védett területen épülnek (vagy esetleg megszűnnek) értékes objektumok, változik a művelési ág, nő vagy csökken a népsűrűség, korszerűsödik a riasztó rendszer – ezek mind olyan tényezők, amelyek szignifikánsan befolyásolják a kockázat mértékét. Ezért vizsgálatainkat, számításainkat folyamatosan aktualizálni kell, újra és újra kell értékelni az egyes műtárgyakat. ÖSSZEVONT KOCKÁZATI TÉNYEZŐ Olyan országokban, ahol több száz nagy völgyzárógát található (például Románia, ahol 246 nagy gát, és további 400-500 kisebb-közepes gát) a szabatos számítás szinte lehetetlen vállalkozás. Ilyen esetekben egyszerűsítő eljárások bevezetése hozhat megoldást. Romániában a közelmúltban vezettek be egy eljárást, mely egyszerűbb eszközökkel határozza meg a kockázat mértékét [2]. Egyszerű kiindulási alapadatokból és további könnyen aktualizálható paraméterekből számítják az ún. összevont kockázati tényezőt az egyes völgyzárógátak esetében, ami jól jellemzi a biztonságot, és biztosítja az egységességet. Az eljárás leírását a román fél az Ötoldalú Tisza-völgyi Együttműködés keretében adta át kéziratban, dolgozatunkban ezt az eljárást vizsgáljuk meg, és alkalmazzuk azt magyarországi viszonyokra, konkrétan a Mátra négy jelentős völgyzárógátjára. 3