A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Márk László, Sindler Csaba, Tálos András, DDKÖVIZIG: Ős-Dráva program, víz az Ormánság fellendítéséért

Holtágak, tavak, vizes élőhelyek A területen holtágak nagy számban találhatók, de keletkezésük más-más időre tehető, hiszen a folyó – története során – folyamatosan változtatta nyomvonalát. A medervándorlás következtében lefűződő mederkanyarulatokból kialakuló holtágak a lefűződéstől eltelt idővel nagyjából arányosan töltődtek fel. A holtágak esetében ettől függetlenül kivétel nélkül problémát okoz a vízhiány, még azon holtágak esetében is, amelyek konkrétan nem hasznosítottak. A hasznosított (pl. horgászattal) holtágaknál ez a probléma még több gondot okoz, hiszen itt a tartós és egyenletes vízszint meglétében érdekeltek az üzemeltetők. A holtágak eutrofizációja, feltöltődése megfelelő vízpótlás és karbantartás hiányában viszonylag gyors folyamat, a terület mélypontjaiként ugyanis befogadóként szerepelnek, ezért a természetes feltöltődésük mellett az ide szállított és kiülepedett anyagok révén is töltődnek. A feltöltődés során a vízmélység (víztér) csökken, így a kisebb vízhiányok alkalmával előálló vízszintsüllyedés is komolyabb vízminőségi és egyéb problémákkal jár. A holtágak revitalizációja, illetve hasznosítása tehát mélyítésük mellett csak megfelelő vízpótlással biztosítható. A meglévő holtágak vízpótlását mihamarabb biztosítani kell, hiszen ennek hiányában a jelenleg még meglévő vízfelületek (vízterek) rövid időn belül teljesen megszűnnek. A holtágak a lehetséges hasznosítás szempontjából alapvetően két csoportra oszthatók: – A természetvédelmi oltalom alatt nem álló holtágak esetében a jóléti (horgászati, stb.) hasznosítás jöhet szóba, különösen azoknál a holtágaknál, amelyek települések közelében, vagy jól megközelíthető helyen vannak. Ezek a vízterek terv szerint a jövőben jóléti tavakként működnének, amelyeknél fontos a megfelelő (min 1,5 m-es) vízmélység és a hasznosításnak kedvező jó (nem magas trofitású) vízminőség. Ehhez állandó és folyamatos vízpótlás és a vízszint megfelelő szabályozhatóságának biztosítása szükséges. – A természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy ilyen szempontok szerint fenntartandó vízterek esetében is fontos a vízpótlás, de annak pontos szabályozhatósága, a víz mélysége és a víz jóléti hasznosításnál megkívánt vízminőségi követelmények teljes körű biztosítása nem cél. Ebben az esetben a vízellátás célja alapvetően vizes élőhelyek fenntartása, illetve kialakítása. Ezeknél a holtágaknál a területen tervezett beavatkozásokat minimalizálni kell és pontosan meg kell határozni a vízellátás célját, a szabad vízfelületek és az egyéb zónák arányát. Nem kell feltétlenül állandó vízszintet tartani, hiszen az nem egy természetes állapot, azonban a kiszáradást meg kell akadályozni és az oxigén bevitel is kedvező az élővilág számára. Öntözések A területen jelenleg is meglévő viszonylag sűrű csatornahálózat bővítésével sok helyen nyílik lehetőség öntözéses gazdálkodás folytatására. Ez elsősorban azon területeket, amelyek közel vannak a vízellátást biztosító csatornákhoz, a településekhez, jól megközelíthetők, viszonylag egyenletes terepfelszínűek, kedvező talajtani adottságúak. Ezt figyelembe véve a tervezési területen összesen több mint 2000 ha terület öntözése javasolható. Valamennyi öntözés esetében szivattyús vízkivétellel és gépi öntözéssel lehet kalkulálni, a felületi öntözési módok alkalmazására szántóföldi körülmények között nincs reális lehetőség. Az öntözéssel kapcsolatban a program keretében az a cél, hogy a vizet az öntözendő terület széléhez vezessük, ahonnan a gazdálkodók saját berendezéseikkel oldják meg az öntözést. 8