A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: Természetközeli vízrendezés a Homokhátságon

6 fenékszint javasolt megemelése az üzemvízszint 30–40 cm-es emelkedésével járna, ami helyenként a partél meghágásával járna, de tekintve, hogy a csatorna nyomvonala végig tározásra kijelölt területen vezet, ez gyakorlatilag semmilyen problémát nem jelentene. 5. Konklúzió A gazdaságossági vizsgálatnál ráfordításként jelentkezik a viszonylag jelentős tömegű földmunka. Példánkban ez folyóméterenként 4,6 m

3 bevágást, és 3,6 m

3 feltöltést jelent. A földmunka dózerrel végezhető, feltéve ha a fennmaradó 1,0 m

3 földmennyiség elteregetésére 50–

100 m-en belül lehetőség van. A megtérülés a fenntartási munkák csökkenéséből várható, mivel a csatorna földmunka jellegű fenntartást nem igényel. A csatorna jelenleg 21,3 m széles sávot hasít ki a művelhető területből, ami kilométerenként több mint 2 ha-t jelent. Ennek a piaci értéke még gyenge kaszálóként is jelentős. Hosszabb távon nem kizárt a vízvezetésbe vont terület értékesítése, de ez csak több éves üzemelési tapasztalat után lehetséges. További hozadéka a módosított keresztmetszetnek a tájkép, a tájszerkezet javulása, ami viszont forintban nem kifejezhető. A természetközeli vízrendezés – ami a Homokhátságon vízvisszatartást jelent – csak a jogszabályi környezet megváltoztatásával valósítható meg eredményesen. Vízhiányos területeken pl. az építési szabályzatnak foglalkoznia kellene az épületek, építési ingatlanok csapadékvíz elvezetésének, pontosabban helyben tartásának és hasznosításának kérdésével is. Ezeken a területeken természetesnek kellene lennie, hogy az épületekhez megfelelően méretezett és megépített zárt csapadékvíz gyűjtőmedence tartozik, ahonnan öntöző illetve ipari víz nyerhető. Ezzel nem csak az ilyen célra használt mélységi vizet takaríthatjuk meg, hanem csökkentjük a közterületi csapadékvíz elvezető rendszer terhelését is. Súlyosabb feladat a mezőgazdasági területeken megjelenő csapadékvíz kezelése, ahol a gazdaságos termelés, a háromfázisú talajnak feltételez egy optimális állapotát, és ezt lehetőség szerint ma még mesterségesen is biztosítunk. A vízgazdálkodási ágazattal szemben ez egy elvárás a társadalom, illetve a közvetlenül érintettek részéről. Ennek az elvárásnak igyekezett megfelelni a szakma akkor, amikor pl. vízvisszatartást ideiglenes tározókban – a terület vízháztartási helyzetétől függetlenül – csak III. fokú belvízvédekezés esetén engedélyez. A vízgazdálkodási tevékenységet közvetlen üzemi szempontok határozták meg, és a jogszabályi környezet is ilyen szellemben épült fel! A gyakorlat ettől részben már eltér, hiszen a Homokhátság területén ma is folyik vízvisszatartás ideiglenes tározókban készültségen kívül, de ez az érintett ingatlan tulajdonosok jóindulatán illetve gazdasági érdekeltségén múlik. Sok millió m

3 vizet kénytelenek vagyunk olykor leengedni, mert az illető tulajdonos gazdasági érdeke úgy kívánja. E gazdasági érdek nagysága néhány millió forintnál nem lehet több, ezzel szemben az elvezetett víz visszapótlása 100 milliókba kerülne. Jelenleg nincs szabályozott módja az ésszerű alku megkötésének, aminek végső soron a terület vízgazdálkodása látja kárát. Ennek megoldása lenne az egyik legsürgetőbb jogszabály alkotási feladat, hogy a természetközeli, – tehát a területen pangó vizeket elviselő – vízrendezés megvalósítható legyen.