A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: A belterületi katasztrófák kialakulása és kezelése
ret (vagy legalább is a kritikus szakaszait) kiburkolták. Az is gyakori, hogy a keresztező műtárgyak (főleg a régiek) a közép-vízhozamra vannak méretezve (ez jellemzően néhány m 2 átfolyási szelvényt jelent), azaz vízemésztő képességük tiszta állapotban ezekre a vízhozamokra még megfelelő. A probléma akkor keletkezik, ha a meder, a műtárgy feliszapolódik, vagy nagyobb mennyiségű uszadék jelenik meg. A kisvízfolyások külterületi (erdei) szakaszainak jellemzően nincs nagyvízi medrük. A szélsőségesen nagy (50-100 mm-t meghaladó) csapadék hatására kialakuló felszíni lefolyás kilép a mederből és a teljes völgyszelvényben mozog lefelé. Általában nincsenek töltések vagy depóniák, amelyek ezt a nagyvízi medret határolják. A belterületen pedig vagy ki van építve a nagyvízi meder, vagy nincs (általában az utóbbi a jellemző), így a lefolyó nagy vízhozamot nagyon nehéz a középvízi mederben tartani. A belterületi speciális kiépítés (pl. burkolás) azonban sokat segíthet, hiszen a kisebb mederméret a kisebb érdesség miatt nagyobb vízszállító képességgel rendelkezik. A nagy probléma a keresztező műtárgyaknál van, hiszen itt a meder összeszűkül és a nem kellő méret miatt visszaduzzasztás keletkezik. Az ilyen esetekben ugyanis a műtárgy átfolyási szelvényének 10–20 m 2 nagyságrendűnek kell lennie. Az tehát várható, hogy a műtárgyak környezetében (felvízi oldalán) kilép a víz a mederből, de persze arra sincs garancia, hogy egy középvízre kiépített meder – bármilyen kedvező hidraulikai feltételek között – a nagyvizeket kiöntés nélkül le tudja vezetni. Számos település van, ahol a nagyvizek levezetésére kiépítették a nagyvízi medret, sőt esetleg burkolták is azt. A műtárgyak méretét is megnövelték, így a tíz m 2 nagyságrendű átfolyási szelvény is rendelkezésre áll. Ezeken a településeken a rendkívüli vízhozamok átvezetése nem okoz gondot, más kérdés, hogy a nagyméretű medrek esztétikus kialakítása és fenntartása jelent problémát. Nehéz általánosságban beszélni arról, hogy milyen vízhozamokra lehet számítani, hiszen ez részben a vízgyűjtőtől, az összegyülekezési folyamattól (pl. az erdők vízvisszatartó képességétől), részben a csapadék mennyiségétől és intenzitásától függ. A magyarországi kisvízfolyásoknál azonban azt lehet mondani, hogy a kisvízhozam (alapvízhozam) a néhány l/s-tól a néhányszáz l/s-ig terjed. A közép-vízhozamok néhány m 3 /s nagyságrendűek. A nagyvizek viszont általában a 10–25 m 3 /s tartományba tartoznak. Fontos kérdés a belterületi szakaszok fenntartása. Mivel a medrek általában leszűkítettek, tiszta állapotuk (és a szerencse!) feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egy nagyobb vízhozamot kiöntés nélkül le tudjanak vezetni. A belterületi medreket azonban általában nehéz megközelíteni, mert jellemzően mindkét partjuk beépült, vagy legalább is az ingatlanok területhatára (és kerítése) a partéleken található. Nincs nagyon tehát lehetőség arra, hogy a fenntartógép a parton végigmenjen, hogy a kotró odaálljon és a kitermelt anyag elszállításra kerülhessen. A belterületi medrek fenntartásában még mindig jelentős szerepe van a kézi munkának (gyakran a közmunkának), nehéz a kikerülő anyag elszállításának a megoldása (pedig erre minden esetben szükség lenne) és nincsenek kellő számban olyan gépek, amelyek az egyes fenntartási feladatokat a mederből el tudnák végezni. 3. A belterületek védelme külterületen A külterületről érkező veszély kizárására számos megoldás van. Ezeket röviden foglalom össze, mert egy részük alkalmazása döntően a helyi lehetőségektől függ. Közös jellemzőjük, hogy a beavatkozást külterületen kell elvégezni. Az árvízcsúcs csökkentő tározók jól ismertek. Funkciójuk, hogy a kialakuló árhullámot moderálják, a maximális vízhozam értékét csökkentsék. Problémájuk, mint minden tározónak, hogy állandó vízszintet szeretnek bennük tartani, így többcélú tározóvá igyekeznek minő- 2
