A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: Vízrendezés az erdőben

2. Az erdei kisvízfolyások jellemzői Az erdőben történő összegyülekezés során az esésviszonyoknak megfelelően az elemi vízgyűjtőkön megindul a lefolyás. Ha a lefolyó víz olyan völgyeleteket ér el, ahol a koncentrálódni tud, ezekben folyik tovább, jobb hidraulikai feltételek között. A további koncentrálódás során az erdei kisvízfolyások mellékágai alakulnak ki, ahol már valamilyen mederkezdemény is lehet, amiben a vízfolyás esetleg csak időszakos. A nagyobb völgyekben jönnek létre azok a patakok, amelyek mind a felszíni, mind a felszín alatti lefolyásból származó vizet összegyűjtik. Ezeknek az erdei kisvízfolyásoknak már határozott medrük van, amelyben a kisvízi medret és a középvízi medret meg lehet különböztetni. Az erdei patakoknak általában nincs nagyvízi medrük, nagyobb felszíni elfolyás esetén kilépnek a mederből és a teljes völgyszelvényben történik a lefolyás. Az erdei patakok alapvízhozama a felszín alatti rétegekből származik. Az oda beszivárgó víz ezekben a rétegekben mozog – döntően a jó vízvezető képességű talajrétegben. Amikor a beágyazódott patakmeder ilyen réteget harántol, megcsapolja azt, és folyamatosan kap utánpótlást. Gyakran előfordul, hogy a jó vízvezető képességű réteg a felszínre bukkan, ilyenkor forrás keletkezik. A források ugyancsak kiinduló pontjai lehetnek az erdei kisvízfolyásoknak. A patakok közép-vízhozama felszíni eredetű. Ez abból a felszíni lefolyásból származik, ami a talajt elért csapadék hoz létre. A közép-vízhozamnak mederképző hatása van: a patak beágyazódását és bizonyos fokig öntisztulását az a vízhozam eredményezi. A kritikus csapadék feletti csapadékmennyiségből jelentős felszíni lefolyás keletkezik. Ennek összegyülekezése során a patak kilép a medréből, mederelfajulások keletkeznek. A nagy-vízhozam kettős hatású: van egy öntisztító hatása, hiszen a víztömeg és energia magával viszi az uszadékot, a letört ágakat, az el nem korhadt avart, de gyakran még a mederben lévő köveket is. Ugyanakkor káros hatású is lehet, hiszen a mederelfajulások jelentős talajelsodrásokkal járnak, aminek iszapképző hatása van, a nagy víztömeg tönkreteheti a patakon lévő műtárgyakat, megrongálhatja az erdei utakat. Kiérve az erdőből veszélyeztetheti a településeket, katasztrófa helyzeteket idézhet elő. 3. Az erdei kisvízfolyások fenntartási munkáinak szükségessége, összefüggés az erdőgazdálkodással Van olyan vélemény, hogy az erdőt természetes állapotban kell hagyni, ott olyan folyamatok zajlanak, amibe kár (nem szabad) beavatkozni. Pármennyire idilli képet is sugall egy ilyen erdő szemlélet, ez nem igaz! Az erdő sem kivétel a környezet elemei közül abból a szempontból, hogy a káros hatásoknak ki van téve. Mostanában kevesebben beszélünk a savas esők pusztító hatásáról, pedig Magyarországon is számos területen látható az erdőpusztulás. Az időjárási folyamatok a szélsőségek irányába tolódtak el, így nagy aszályok, sok csapadékkal járó nedves időszakok, rövid időtartamú, nagy mennyiségű csapadékok vagy viharos szelek egyre gyakrabban fordulnak elő. Ezek egyaránt káros hatással vannak az erdőkre. Az aszályos időszak (és az ezzel járó talajvízszint süllyedés) elsősorban a síkvidéki erdőket károsítja. A nagy csapadékmennyiség jelentős felszíni lefolyással jár együtt, ez az erdei patakokban mederelfajulásokat okoz, amelynek szintén pusztító hatása van. A viharos szelek ugyancsak károsak (még ha nem is feltétlenül a Magas-Tátrában történt tragikus erdőpusztulásra gondolunk). 2