A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Csatlós Péter, Szentes és Környéke Vízgazd. Társulat, Fehér Ferenc, VTOSZ: A mederfenntartás környezetvédeli vonatkozásai

4. A mederfenntartás környezetvédelmi problémái Áttekintve a mederfenntartás módszereit és technológiáit, a környezetvédelmi szempontból aggályos mozzanatokat a következőkben lehet összefoglalni: – a levágott növénynek a mederben hagyása, – a levágott és összegyűjtött növény elhelyezése, – a vegyszeres fenntartás, – a kikotort iszap elszállítása és ártalmatlanítása, amennyiben veszélyes hulladék minősítést kapott, – a kikotort iszap elhelyezése mezőgazdasági területen. A levágott növénynek a mederben hagyása egy rothadási folyamattal jár együtt. Ez jobban kezelhető, ha levágott növény felaprításra került, hiszen ekkor viszonylag egyenletesen terül el a rézsűn, ezért a rothadási folyamat az újonnan kinövő növény alatt történik, a keletkező szerves anyagot a növény felhasználja. Rosszabb a helyzet, ha a növény nem kerül felaprításra, vagy ha a víz összehordja és a rothadási folyamat a meder meghatározott részeiben, koncentráltan megy végbe. A probléma nagyságát jelzi, hogy Magyarországon csak a vízitársulatok kezelésében lévő közcélú csatornákon és vízfolyásokon évente legalább 100 millió m

2 felületen kell a növény levágni, de abban az esetben, ha a fenntartásnak egy jobb szintjét akarjuk elérni (a kezelt felület növelésével illetve a szükséges többszöri kaszálások tényleges elvégzésével) az összes kaszálandó felület a 300 millió m

2-t is elérheti! A levágott növény összegyűjtésére, kezelésére a vízitársulatok jelenleg nincsenek felkészülve. Az elmúlt évtized technológiai fejlesztése abba az irányba mutatott, hogy a levágott növény lehetőleg olyan mértékig fel kell aprítani, hogy azt helyben lehessen hagyni. Így nincsenek meg azok az eszközök, amelyek a levágott növény rézsűről való összegyűjtését, a kezelősávon történő felszedését és elszállítását szolgálnák. Az összegyűjtött növény komposzt telepre vagy hulladéklerakóra kerülhet. A komposztálás ilyen méretekben még nem terjedt el, a hulladéklerakón való elhelyezés pedig növeli a fenntartási költségeket (az összegyűjtési és szállítási költségen kívül a lerakás költségei is jelentkeznének). A vegyszeres fenntartás engedélyezethető technológia. Természetesen a kiadandó gyomirtó szer fajtája, dózisa, időbeli és térbeli felhasználhatósági köre szigorúan szabályozott. A fő probléma a kipermetezéssel van, hiszen a kiadandó kis mennyiséget csak nagyon célirányosan, speciális gépekkel szabad kipermetezni, ilyenek pedig általában nem állnak rendelkezésre. Folyik technológiai fejlesztés, aminek lényege a hagyományos, mechanikus fenntartó szerkezetek kiegészítése vegyszer kiadására is alkalmas berendezéssel. Ha a mederből kotorni kell, akkor a kikotrandó anyag laboratóriumi vizsgálatára van szükség. A vizsgálati eredmény alapján lehet eldönteni, hogy a kikotort iszap a kezelősávon, depóniában helyezhető-e el, esetleg elteríthető a parti birtokosok mezőgazdasági területén, vagy el kell szállítani. Az elszállítás nagyon költséges, különösen, ha ehhez még hozzáadódnak a további kezelés költségei. Ha a kikotort anyag nem minősül veszélyes hulladéknak, szilárd hulladéktározóba lehet elhelyezni. Abban az esetben viszont, ha veszélyes hulladék, ártalommentesítéséről, megsemmisítéséről kell gondoskodni, ami gyakorlatilag megfizethetetlen! 4