A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - Tóth Tünde, Vízépszolg-94 Kft., Fekete Andrea, Bácsvíz Rt.: Bács-Kiskun megye ivóvízhálózatának érzékeny pontjai bakteriológiai és mikroszkópos vizsgálatok szemszögéből
Bács-Kiskun megye ivóvízhálózatának érzékeny pontjai bakteriológiai és mikroszkópos vizsgálatok szemszögéből Tóth Tünde 1 , Fekete Andrea 2 1 – Vízépszolg-94 Kft., 2 – Bácsvíz Rt. Kulcsszavak: kis vízfogyasztás, végvezetékek, légoxidáció, közkifolyó, csőtörés Bács-Kiskun megyében az ivóvízet zömmel mélyfúrású kutak biztosítják, de előfordulnak partiszűrésű és talajvizes kutak is. A vízművek üzemeltetését vízszolgáltató társaságok és önkormányzatok végzik. A nyers vizek többsége magas vas-, mangán- és arzéntartalommal rendelkezik. Ezen összetevők eltávolítása légoxidációval, vegyszeradagolással (KMnO 4 , klór, klór-dioxid) vagy speciális szűrőtöltet alkalmazásával történik. Jellemző még a hidrogénkarbonát- és az ammóniumion jelenléte is. Helyenként magas metántartalmú a víz, itt gáztalanítók működnek. Ezen alkotók bakteriális szempontból kiemelt jelentőségűek, hiszen tápanyagként szolgálhatnak a mikroorganizmusok számára, melyek elszaporodása az ivóvíz jó minőségét veszélyezteti. A vízminőségromlás hátterében a következő tényezők állhatnak. A nyers víz bakteriális szennyeződése, ami védett rétegvíz esetén ritka (pl. kútsérülés), talajvíz és parti szűrés esetében nagyobb valószínűséggel fordulhat elő. A víztisztítási folyamatok hatékonysága csökken, több tápanyag kerül a rendszerbe (pl. vas, mangán). A fertőtlenítőszer mennyisége nem elegendő. A szűrőtöltet elszennyeződött. A vízhőmérséklet emelkedése a baktériumok elszaporodását okozta. A hálózatban holtterek alakultak ki, a víz hosszú ideig tartózkodik a vízelosztórendszerben (pangás). A csövek falán a korróziós felületen baktériumok telepedtek meg és jelentős biofilmréteg képződött. Valamely szakaszon nem megfelelő a csatlakozás vagy megsérült a vezeték [1]. Bakteriológiai és mikroszkópos biológiai vizsgálataink alapján az ivóvízhálózatok bizonyos pontjain gyakrabban tapasztalunk vízminőségromlást. A leggyakoribb probléma a magas telepszám, és a férgek jelenléte (Rotatoria, Nematoda). Kevésbé gyakoriak a coliformok, véglények, vas- és mangánbaktériumok (főleg Crenothrix). Néhány esetben fordul elő Pseudomonas aeruginosa és enterococcusok. Az érintett helyek a következőek: a kis vízfogyasztású hálózatok, végvezetékek, légoxidációs rendszerek, ahol nincs technológia, a közkifolyók és a csőtörés után helyreállított szakaszok. A kis vízfogyasztású településeken gyakori a magas telepszám. Ezeken a helyeken a víz hosszú ideig tartózkodik a hálózatban, a maradék fertőtlenítőszer mennyisége csökken, ami kedvez a baktériumok elszaporodásának és a biofilmréteg kialakulásának. Ha ilyen rendszerben hirtelen áramlás indul meg a biofilmréteg egy része könnyen leválhat. Ez történik akkor is, ha lökésszerű klórozás zajlik [1]. Ez a magyarázata annak, hogy a fertőtlenítés után, frissen mintázott ivóvíz bakteriológiai eredményei rosszak. Miután a felkavarodott rendszerből kiürülnek a csőfalról lenyíródott biofilm darabok, a vízminőség is helyreáll. A telepszám csökkentésére megoldást jelenthet a gyakoribb és nagyobb dózissal történő fertőtlenítés és az ezt követő hálózatmosatás. Ugyancsak magas telepszám jelentkezik a végvezetékek területén, melyekben a vízmozgás a folyók holtágához hasonló. Bennük pangása jellemző, hosszú ideig tartózkodik ugyanaz a víz, fertőtlenítőszer utánpótlás sem érkezik, továbbá kicsi az áramlási sebesség, emiatt holttér alakul ki, ami minimális nyíróerőt fejt ki a csőfalon képződő biofilmrétegre. Mindez kedvez a baktériumok elszaporodásának és a biofilm vastagodásának. Ha tartósan fennáll ez az állapot idővel kórokozók vagy magasabbrendűek is megjelenhetnek. Megoldás lehet a hálózat 1
