A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - Dr. Barreto Sára, Dr. Némedi László, ÁNTSZ Fővárosi Intézete: A budapesti hálózati víz mikroszkópos képének összevetése a korábbi tapasztalatokkal és az egészségügyi kockázatok változása

zik. A Giardia ciszták a hagyományos vízfertőtlenítő-szerekkel (klór, ózon) és az új fertőtlenítő eljárásokkal (UV) szemben is nagymértékben rezisztensek. (Az ózon emelt koncentrációban azért a klórnál hatékonyabb fertőtlenítőnek tekinthető.) A víztisztítás során alkalmazott technológiai lépések – ülepítés, derítés, szűrés – bizonyultak a leghatékonyabbnak a ciszták és oociszták eltávolításában. Az ÁNTSZ Környezetegészségügyi Laboratóriumának elsődleges feladata, hogy feltárja a szolgáltatott és egyedileg feltárt vízben rejlő esetleges egészségügyi kockázatait. A vizeket csoportosíthatjuk aszerint, hogy a közvetlen károkozás (fertőzés), közvetett károkozás (klórozási melléktermékek), esztétikai értékcsökkentés (íz- és szagrontás) lehetőségét hordozzák-e magukban. Míg a közvetlen károkozás könnyen visszavezethető a vízminta mikroszkópos képe alapján (pl. egészségre ártalmas gombanemzetségek vagy a mikroszkópban könnyen felismerhető Spirillum baktérium nemzetség), a klórozási melléktermékek rákkeltő hatását egyelőre nehéz bizonyítani. A szakemberek vitatkoznak azzal kapcsolatban, hogy melyik tényező jelent nagyobb kockázatot: a vegyi anyagok vagy az elégtelen fertőtlenítésből származó mikroszkopikus élőlények jelenléte a vízben. A klórozás kiváltására több alkalmas módszer bevezetése is napirenden van (pl. ozonizálás, UV használata), azonban ezeknek a módszerek a tesztelése és üzembe állítása igen költséges. Az íz- és szagrontás ezzel szemben egy kis publicitást kapó probléma. Pedig ahol felszíni vízből nyerik az ivóvizet, a helyi vízművek nem egyszer kapnak panaszbejelentéseket a hálózati víz ízére, szagára vonatkozóan. Az íz- és szagrontásért általában bizonyos cianobaktérium, sárgaalga, zöldalga és egyes baktérium nemzetségek által termelt kémiai anyagok a felelősek (2. táblázat). A két leggyakrabban szóba kerülő biogén eredetű kémiai komponenst, a cianobacteriumok (korábban kékalgák) által termelt földszagú geozmint és a 2-metilizoborneolt (7. ábra) már ppt (vagyis ng/l) nagyságrendű koncentrációkban is megérzi az emberi orr. A legtöbb esetben csak esztétikai problémát jelentenek, de előfordulhat közegészségügyi következménye is, abban az esetben, ha a nagy tömegben elszaporodó szervezetek toxint is termelnek (3. táblázat). A két legelterjedtebben alkalmazott teszt a szaghatárérték teszt (treshold odor test; TOT) és az ízprofil analízis (flavour profile analysis; FPA), melynek standard módszerét az Amerikai Közegészségügyi Társaság adta ki. A tesztek egzaktsága természetesen megkérdőjelezhető, hiszen orrunk szag-, ízlelőbimbóink ízérzékenysége egyéntől függő. A tesztelést ezért minden esetben egy jól képzett, legalább 10 tagú csoportnak kell végeznie, és a tesztelők legalább felének meg kell egyeznie abban a hígításban, amely az érzékelhetőségi határértéket jelenti. A 4. táblázat egy angliai vízvizsgáló laboratóriumban összeállításra került segédanyagot tartalmaz a szagok és ízek teszteléséhez. A problémát célszerű még az első állomásán kezelni (hatékony víztisztítás), hogy megakadályozzuk a kellemetlen szagok és ízek megjelenését a hálózatban. Folyamatos monitorozás nélkül a kellemetlen ízt és szagot okozó mikroorganizmust sokszor nehéz tetten érni, mivel probléma túl kései észlelésekor előfordulhat az, hogy az okozó faj populációja már hanyatló fázisban van, helyét már egy ártalmatlan másik faj vette át. A túl késői mintázás során így hamis következtetéseket vonhatunk le. Tenyésztéses kísérletek során a sárgaalgák közé tartozó Synura petersenii által termelt uborkaszagú 2,6-nonadienalt először a tenyésztés 8. napján lehet észlelni. Ezt követően a vegyület koncentrációjának növekedése követi a sejtkultúra sűrűségének növekedését egészen a 16. napig. A 16. nap után az algák természetes tömeges pusztulása miatt a sejtsűrűség hirtelen csökkenni kezd, de a 2,6-nonadienal koncentrációja viszont nem csökken ugyanabban az ütemben, mivel az elhalt sejtekből felszabaduló anyag még több napig jelen van a vízben. A 2,6-nonadienal valószínűsíthetően egy olyan másodlagos metabolit, ami allelopátiás szerként, negatívan hat a többi algára, így kompetitív előnyben 6