A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - Márk Eszter, VITUKI Consult Rt.: A természetközeli szennyvíztisztítás alkalmazásának jogszabályi feltételei Magyarországon

A TERMÉSZETKÖZELI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS ALKALMAZÁSÁNAK JOGSZABÁLYI FELTÉTELEI MAGYARORSZÁGON MÁRK ESZTER VITUKI Consult Rt. Bevezetés Az Európai Uniós csatlakozást követően Magyarország a jogharmonizáció keretében a hatályos települési szennyvíz tisztításáról szóló 91/271/EGK Irányelvvel és a hatályos vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvénnyel összhangban, megalkotta a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programot. A program megvalósításához szükséges jogszabályok 2002-ben jogerőre emelkedtek, a 25, 26, 27/2002 (II. 27.) Korm. rendeletekben. A rendeletek 2000 lakosegyenértéknél (LE) nagyobb szennyvíztisztítási agglomerációkat határoltak le, kisebb települések esetén több település összevonásával, melyeknek legkésőbb 2015-ig meg kell oldaniuk a csatornahálózat kiépítését, és a szennyvíz megfelelő mértékű tisztítását. A rendelet előírja a már vízjogi létesítési engedéllyel rendelkező, de még meg nem kezdett térségi szennyvízelvezető és-tisztítóművek felülvizsgálatát és kiemeli, hogy a településeken a szennyvízelvezető rendszert a gazdaságosságig kell kiépíteni, és nincs előírva a 100%-os csatornázás. „Ahol a gyűjtőrendszerek létrehozása nem indokolt, akár azért, mert nem járna környezeti előnyökkel, akár azért, mert túlságosan költséges lenne, azonos szintű környezetvédelmet nyújtó egyedi rendszereket vagy más megfelelő rendszereket kell alkalmazni. (…) A szennyvízelvezetési agglomeráción belül alapvetően vizsgálni kell a laksűrűséget annak érdekében, hogy csak azokon a területeken valósuljon meg a szennyvizek szennyvízcsatornával történő összegyűjtése, ahol a népesség, illetve a gazdasági tevékenység kellő mértékben koncentrált. Ahol a szennyvízcsatornázás túlzott költséggel járna, illetőleg nem járna különösebb környezeti haszonnal, ott egyéb, költségkímélő megoldások kerüljenek alkalmazásra.” A gazdaságosság általában a település lakosszámával együtt csökken, így a 2000 LE körüli, illetve az ennél kisebb települések estében már nagy problémát jelenthet a szennyvíztisztítás megoldása. Sok esetben a nem csatornázott település részeken egyedi szennyvízelhelyező kislétesítményeket létesítettek, a csatornázott részről származó kis mennyiségű szennyvíz kezelésére pedig drága egy új mesterséges szennyvíztisztító telep létesítése. A kistérségi szennyvíztisztító telep létrehozása, vagy rácsatlakozása szintén költséges, és nagy távolságok esetén, túl sokat utazik a szennyvíz (több mint 6 órát), berothad, ami külön problémát okoz. Magyarországon a települések több mint háromnegyed része kistelepülés (KvVM, 2004), így látható, hogy ez a probléma komoly odafigyelést igényel. Ilyen esetekben jelenthet hatékony megoldást a természetközeli szennyvíztisztítás, mely megfelelő települési adottságok és tervezés mellett, a hatályos jogszabályok által előírt kibocsátási határértékeknek megfelelő mértékben képes tisztítani a szennyvizet. Előnye ezeknek az eljárásoknak, hogy fajlagosan olcsóbb beruházási, és üzemeltetési költségek mellett, a természetes biológiai folyamatokat felhasználva, hatékony szennyvíztisztítást eredményeznek, miközben javítják a tájképet, és új életteret hoznak létre. A hazai telepek vizsgálatából (Somlyódy, 2002) kiderül, hogy a tisztítási hatékonyságuk nagymértékben függ a tervezéstől, és a megfelelő üzemeltetéstől. Ezért a hazai tapasztalatok felhasználásával, és a külföldi telepek üzemeltetési tapasztalatainak figyelembevételével a közelmúltban megjelent új műszaki irányelv, illetve tervezési útmutató is a léte- 1