A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - Dittrich Ernő, PTE-PMMK Környezetmérnöki Tsz: A gyökérzónás szennyvíztisztitás és technológiai alternatívái
terhelés esetén az areob területek nagy aránya biztosítható de ekkor is igazolt a műtárgyakban az anoxikus illetve anaerob zónák jelenléte. A nemzetközi tapasztalatok mára már egyértelművé tették, hogy azonos hidraulikai és szervesanyag terhelés mellett a függőleges átfolyású rendszerek magasabb szerves anyag lebontásra képesek (Cooper 1999). Ez a nyugat-európai tervezési irányelvekben úgy képeződött le, hogy a függőleges átfolyású rendszerek esetén alacsonyabb minimális fajlagos felület értékeket adnak meg, mint vízszintes átfolyásúaknál. A nemzetközi szakirodalomban a káros eltömődési folyamatok és a megfelelő szerves anyag eltávolítási hatásfok érdekében javasolják a szerves anyag terhelés limitálását. A maximális szervesanyag terhelésre megadott értékek különböző forrásokból: 20 gKOI/m 2 , nap (Winter és Goetz 2003), 25 gKOI/m 2 , nap (Weedon 2003), 5 gTOC/m 2 , nap (Laber et al. 2000). Ezek az értékek függőleges átfolyású rendszerekre vonatkoznak. Mivel a hosszanti átfolyású műtárgyak szerves anyag lebontó képessége alacsonyabb, ezért a tervezésnél ennél a típusnál a fenti értékeket nagyobb biztonsággal kell figyelembe venni. Az egyes nitrogénformák és a lebegő anyag eltávolítása: A kétféle műtárgytípus eltávolítási hatékonysága különböző az egyes nitrogénformák tekintetében. Megfelelő működés esetén a magasabb szintű oxigén-beviteli képességgel rendelkező függőleges átfolyású rendszerekben a nitrifikációs folyamatok hatékonyabban zajlanak le, mint a hosszanti átfolyású változatnál. A jól tervezett függőleges átfolyású műtárgyakban szinte teljes mértékű nitrifikáció jön létre (Cooper 1999). Ez természetesen csak megfelelő szennyvízhőmérséklet esetén igaz. Télen a levegő gyors szakaszosan ismétlődő töltetbeli transzportja miatt a szennyvíz gyorsan lehűl, így az ammónia eltávolítási hatásfok nagyobb mértékű csökkenése várható ezekben a rendszerekben, mint a vízszintes átfolyásúakban. Ezzel szemben a hosszanti átfolyású műtárgyakban, meleg időszakban az alacsonyabb szintű oxigén transzport miatt gyengébb a nitrifikációs teljesítmény, viszont a téli időszakban a szennyvíz lassabban hűl le, így a nitrifikációs hatékonyság csökkenése kisebb mértékű. A hosszanti átfolyású rendszerekben az anoxikus zónák jelenléte biztosítja a denitrifikációs folyamatok lezajlását. Így megfelelő működés esetén a nitrifikációból keletkező nitrát csak kis koncentrációban jelenik meg az elfolyó szennyvízben. Ezzel szemben a függőleges átfolyású konstrukciós változatnál hatékony nitrifikáció esetén a teljesen aerob szűrőtestben nem tud a denitrifikáció lezajlani, ezért az elfolyó szennyvízben, magas koncentrációban jelenik meg a nitrit és a nitrát. A függőleges átfolyású rendszerekben is célszerű kialakítani az elfolyási oldalon vízszint szabályozási lehetőséget. Amennyiben időszakosan vagy folyamatosan a szűrőréteg egy bizonyos szintjéig állandó vízszintet tartunk, akkor lecsökken a 3-fázisú szűrőréteg vastagsága, azonban megnő a műtárgybeli tartózkodási idő. Az alsó kétfázisú rétegben részleges denitrifikáció érhető el. Az optimális üzemállapot kikísérletezése a próbaüzem során történhet meg. Az, mindenesetre igazolhatónak látszik, hogy a téli időszakban célszerű a hosszú tartózkodási idő és a minél vékonyabb 3 fázisú szűrőréteg biztosítása, míg nyáron fordítva. A nemzetközi elemzések arra is rávilágítanak, hogy a hosszanti átfolyású rendszerek lebegő anyag eltávolítási hatékonysága magasabb, mint a függőleges átfolyásúaké (Cooper 1999). 9
