A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

1. szekció: A VÍZ KERETIRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA - Dr. Konecsny Károly, Dr. László Ferenc, Liebe Pál, VITUKI Kht.: Vizsgálatok a magyarországi állandó és időszakos jellegű vízfolyás szakaszokkal kapcsolatban

rendszernek kell együtt és egyszerre érvényesülnie: a mennyiséginek és a minőséginek. Az ökológiai vízigényt mennyiségileg nem lehet általánosságban meghatározni, és számszakilag sem lehet általános érvényűen kifejezni. Minden élő rendszernek saját és önálló ökológiai vízigénye van, ennek mértékét elvben mindig egyedileg kell megállapítani. Az élővilág összetételéről szerzett eddigi ismeretek alapján megállapítjuk a különböző vízforgalmi és élőhelyi típusokat, s ezekre nézve határozzuk meg az ökológiai igényeknek megfelelő vízszükségletet (Dévai 1999). Időszakos vízfolyás – az a vízfolyás, amelyben az év kisebb részében mozog a víz (MSZ10/1984). A vízfolyások a kiszáradás gyakorisága és tartósága függvényében lehetnek állandóak, kvázi (félig) állandóak és időszakosak (Újvári 1958, 1972). Ugyanaz a szerző, részletezve az időszakosság jellemzőit és kisebb vízfolyásokat is figyelembe véve, további két kategóriát állapított meg, és a következő felosztást javasolta: – kvázi állandó vízfolyás – csak rendkívül száraz-kisvizes években, időszakokban szárad ki, – szakaszos vízszállítású (intermittáló) vízfolyás – felszínalatti táplálása időszakos, így évente kiszárad az aszályos-kisvizes időszakokban, – időleges (periodikus) vízfolyás – felszínalatti táplálása oly csekély, hogy csak csapadékos, hóolvadásos időszakban képes vízszállítást biztosítani, – záporpatak jellegű vízfolyás – több éves időszakban csak a legnagyobb záporesők idején alakul ki vízszállítás a mederben. A fentieket figyelembe véve, illetve a meglévő és beszerezhető adatok függvényében, magyarországi körülmények között a következő definíciókat javasoljuk alkalmazni: Állandó vízfolyás – olyan viszonylag nagy vízgyűjtőterületű (hegyvidéken általában 20 km

2-t, síkvidéken 2500 km

2-et meghaladó), nagyvizek idején főleg felszíni táplálású, kisvizek idején döntően természetes felszín alatti táplálású vízfolyás, melynek medrében, a folyó teljes szakaszán folyamatosan az év minden szakában, a rendkívüli kisvizek idején is „0”-nál nagyobb vízhozam jellemző. Nem állandó az a vízfolyás, amelyben (álló)víz, tócsa található ugyan, de a mederben nincs folyamatos vízmozgás, a vízhozam időnként „0”-ra csökken. Időszakos vízfolyás – olyan viszonylag kis vízgyűjtőterületű (hegyvidéken általában 20 km

2-nél, síkvidéken 2500 km

2-nél kisebb) vízfolyás, melynek medrében, teljes vagy hosszabbrövidebb szakaszán, időszakonként szünetel a vízszállítás, így tehát, a vízhozam „0”-ra csökken. 2.2. A kisvízfolyások állandó és időszakos jellegének gyakorlati meghatározása Az érvényben lévő jogszabály (219/2004. (VII. 21.) Korm. Rendelet a felszín alatti vizek védelméről. Értelmező rendelkezések 3. § szerint, E rendelet alkalmazásában: 17.) szerint az időszakos vízfolyás: olyan állandó vízhozammal, illetve vízborítással nem rendelkező vízfolyás (így különösen ér, patak, belvízcsatorna), amely időszakosan kiszárad tisztított szennyvíz, illetve használt víz bevezetése nélkül. A jogszabály fogalmazásával kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az állandó vízfolyás fogalmának meghatározásánál az állandó vízborítás nem lehet mérvadó, hiszen ez tavak esetében is fennáll, ezért egy minimális vízhozamot tételezünk fel. A vízkészletgazdálkodási gyakorlatbn az 5–10 l/s augusztusi 80%-os tartósságú vízhozammal rendelkező vízfolyásokat tekintik állandónak, tehát ha egy meghatározott időszak minden évében ez az érték 5–10 l/snál nagyobb. Sajnos a kisvízfolyások nagy részéről vízhozam statisztika nem áll rendelkezésre, ezért a gyakorlatban szórványos mérések és tapasztalat alapján is el kell tudni dönteni 3