A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - Laky Dóra, László Balázs, BME VKKT: Arzén eltávolítása ivóvízből a koagulásiós/flokkulációs technológia alkalmazásával - alapozó laboratóriumi kísérletek

ez alapján hasonlítottuk össze a koagulálószereket. A kísérletet három kiindulási arzénkoncentrációra végeztük el (~ 200 ug/L, ~ 50 ug/L és ~ 15 ug/L kezdeti arzénkoncentrációk), azonban jelen tanulmányban csak a ~ 200 ug/L kiindulási koncentrációhoz tartozó eredményeket mutatjuk be (1. ábra). Mindhárom koagulálószerrel sikerült 7 μg/L alatti maradék arzén koncentrációt elérni. Leghatékonyabbnak a vas(III)-klorid bizonyult. Az alumíniumszulfát és Bopac alkalmazása között számottevő különbséget nem figyeltünk meg, a különbség csekély az alumínium-szulfát „javára”. Alacsonyabb kiindulási arzénkoncentrációk (~ 50 ug/L, ~ 15 ug/L kezdeti koncentráció) esetén is hasonló eredményeket kaptunk (a leghatékonyabb a vas-klorid volt, a Bopac és alumínium-szulfát koagulálószerek hatékonysága közel azonos volt). 1. ábra. As(V) eltávolítása FeCl3, Al2(SO4)3 és Bopac koagulánsokkal ~ 200 ug/L kezdeti arzénkoncentrációról (budapesti csapvízből készített modell oldat) 3.2. Az oxidáltsági fok szerepe A redukált As(III) eltávolítását is vizsgáltuk a már alkalmazott három koagulálószer: vasklorid, alumínium-szulfát és Bopac alkalmazásával. A kísérletek során a Csepeli Víztisztító Egység kezeletlen nyersvizét használtuk alapként, hiszen – mint ahogy azt a vizsgálatok előzetesen igazolták – a budapesti csapvíz klórtartalma az As(III) jelentős részét As(V)-é oxidálja, így a budapesti csapvíz alkalmatlannak bizonyult az As(III) forma eltávolításának értékelésére. A kísérletek során három különböző kezdeti arzén koncentrációt vizsgáltunk, jelen tanulmányban azonban csupán a ~200 ug/L kiindulási arzénkoncentrációval végzett kísérletek eredményeit mutatjuk be (2. ábra). A Bopac és alumínium-szulfát koagulánsok nem alkalmasak az As(III) eltávolítására, azonban vas(III)-klorid alkalmazása esetén számottevő arzénkoncentráció csökkenés következett be, bár a 7 ug/L-es értéket nem sikerült elérni az alkalmazott koagulálószer dózisokkal. További 3 kísérletsorozatban újra megvizsgáltuk a vas(III)-klorid alkalmazása során jelentkező arzénkoncentráció csökkenést. A kísérletek eredményét a 3. ábra mutatja. Mindkét kezdeti arzénkoncentráció (~250 ug/L és ~ 60 ug/L) esetén jelentős arzénkoncentráció csökkenést tapasztaltunk. Hajdúbagosi nyersvízzel végzett hasonló kísérletek szintén azt mutatták, hogy a vas(III)-klorid képes az arzenit egy részét vízben rosszul oldódó formára alakítani, míg az alumínium-szulfát erre nem alkalmas (4. ábra). Ebben az esetben azonban a vas-klorid a 30 ug/L kezdeti azénkoncentrációt csupán 23 ug/L-re csökkentette le, azonban a koagulálószer mennyiségének növelésével feltehetően további arzénkoncentráció csökkenés érhető el. A vasklorid tehát bizonyos mértékben elő-oxidáció nélkül is csökkenti az arzénkoncentrációt, 4