A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
1. szekció: A VÍZ KERETIRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA - Mátrai Ildikó, EJF Műszaki Fakultás, Váradi Zsolt, Fehér Gizella, Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi,Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, Lakatos Gyula, DE Alkalmazott Ökológiai Tsz: Kísérlet a jó ökológiai állapot megállapítására egy védett gemenci holtmeder VKI szempontrendszere alapján végzett vizsgálatával
5 a 86,00 m Bf. magassághoz köthető, ezen szinthez tartozó maximális vízfelszín 0,26 km 2 , víztérfogat 159 000 m 3 , átlagos vízmélység 62 cm (Mátrai, 2006). A holtmeder a rehabilitáció során beépített műtárgyaknak köszönhetően már a 85,60 m Bf. szinten vízpótlásban részesül, amely a korábbi állapotokhoz képest egy méteres csökkenést jelent. A vizsgált 3 év alatt a holtmeder vízháztartása igen változatosan alakult. A 2005. évben többszöri árvíz érintette a területet, a feltöltődött meder a vegetációs periódus jelentős részében (20%) áramló jellegű volt. 2003-ban csak egy kora tavaszi árhullám töltötte fel a medret, míg a 2004.évben a holtmeder a Duna alacsony vízállása miatt jelentős vízpótlást nem kapott. A becsült vízháztartási mérleg (Zellei, 1995) szerint azokban az években, amikor a holtmeder nem kap dunai vízpótlást a vízháztartási mérleg hiánya a meder kiszáradásához vezet. Ilyenkor az egyetlen természetes vízpótlási lehetőség a csapadék mivel a felszíni hozzáfolyás elhanyagolható mértékű a terepviszonyok miatt. A vízháztartási mérleg veszteség oldalát a létesített fenékküszöbök elfolyást gátló hatása miatt csak a párolgás alkothatja, mivel a felszíni víz és a talajvíz között közvetlen kapcsolatot nem lehetett kimutatni (Vitaqua, 1998). A kiszáradt mederrészekben 2004-ben végzett mechanikai elemzésünk eredménye azt mutatta, hogy a meder közvetlen fedőrétege tömör állapotú, kötött iszapos agyag valamint közepes textúrájú iszapos agyagos vályog, a meder erősen kolmatálódott állapota miatt szivárgási veszteség nem mutatható ki. A vízháztartás részletes vizsgálatára a rehabilitációs munkálatokat követő egyéves monitoring során, 2003-ban került sor (Zellei, 2003). Ennek eredményeként igazolódott az, hogy az éves egyszeri feltöltődés a párolgási veszteséget a meder részbeni kiszáradása mellett ellensúlyozni tudja. Vízkémia A Nyéki-Holt-Dunán 2003-2005 között a közvetlenül a vízfelszín alatt mért fajlagos elektromos vezetőképesség értékek 239-682 µS/cm között változtak (4. ábra), a minták 87%-a bétaalfa-oligohalóbikus mezőbe tartozott. Az alfa-oligohalóbikus minták 2003. és 2004. év áprilisából, a béta-oligohalóbikusak 2004. augusztusából származtak. Az oldott összes ion mennyiségének jellemzésére az összes oldott anyag mérését alkalmazva a minták többsége ennél a paraméternél is béta-alfa-oligohalóbikus volt. A fajlagos elektromos vezetőképesség és az összes oldott anyag mennyiségének változása szinkronban áll egymással, mindkettő alkalmas a holtmeder sótartalmának értékelésére, mely vegetációs perióduson belüli változására egy minden évben jelentkező nyári minimum jellemző. Ez legmarkánsabban 2003-ban jelentkezik, amikor a holtmeder a vegetációs periódusban vízpótlást csak a csapadékból kapott. A másik két évben az ettől a tendenciától való eltérések a dunai víz érkezésének hatására alakulhattak ki. 2005-ben a többszöri dunai elöntés hatására (a dunai víz vezetőképessége 352482 µS/cm között változott ezen időszakban) kisebb mértékű különbségek alakultak ki mind a vezetőképesség mind az összes oldott anyag tekintetében. 2004-ben a júniusi magasabb értékek a Dunából a holtmeder vízrendszerén keresztül érkező, de nem árvízi, hanem a fokok kiszáradt mederrészeiben kivált majd az érkező vízbe visszaoldódó sókat illetve a kisebb mélyedésekben összegyűlt és betöményedett vizet maga előtt toló dunai vízpótlódás hatására jöhetett létre.
