A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

3/c. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; Holtágak - Krasznai Enikő, DE TTK Növénytani Tsz, Várbíró Gábor, Borics Gábor, TIKÖFE: A Tiszadobi Malom-Tisza holtág úszólápjának algaflórája

A második egységbe a napos élőhelyek mellett árnyékos mintavételi helyek is megjelentek. Főleg plankton minták tartoztak ide. A harmadik és negyedik csoportba főleg bevonatminták tartoznak, amelyeket elsősorban árnyékos részekről gyűjtöttünk, úgymint a lápszegélyből és a belső égeresből, illetve belső égeresből, az égeres oldalából, valamint a láptó északi részéről, mely a nap nagy részében szintén nem napsütött terület. Az ötödik csoportba is nagyrészt plankton minták kerültek, melyek különböző helyekről származnak, így a láptóból, a belső égeresből és annak keleti oldalából. Az 1. csoportba tartozó mintákban a planktonikus Cyanobaktérium és Dinophyta fajok domináltak. A nyílt vízi részekben a Coelomoron, Woronichinia és a Peridinium denusok fajai alkotta plankton volt a meghatározó. A 22. számú mintának az elkülönülése azzal magyarázható, hogy ebben a Coelomoron mellett Anabaena, illetve Crysococcus fajok fordultak elő még nagyobb mennyiségben. A 2. csoportot a planktonikus cyanobaktériumok jellemzik. E szekciót elsősorban az Aphanocapsa, Planktolyngbya és Anabaena fajok alkották, de ezek mellett néhány gyűjtésben Crysococcus, Cryptomonas és Peridiniopsis fajok is jelentős mennyiségben képviseltették magukat. Nagyrészt a planktonikus elemek domináltak, ez nem véletlen, mivel főleg plankton minták tartoznak ide. A Bacillariophyceae fajok dominanciájával jellemezhető a 3. csoport, ez nem meglepő, hiszen az elsősorban bevonatból álló mintákra is ezek a jellemzőek. A Cocconeis, Navicula, és Nitzschia fajok fordultak elő nagy mennyiségben. A júniusi mintákban Desmidialesek kis mennyiségben ugyan, de viszonylag gazdag fajkészlettel jelentek meg (10-15 faj mintákként). A 4. csoportban olyan minták találhatóak, melyekben Bacillariophyceae, planktonikus Cyanobakterium, és Chlorococcales fajok az uralkodók. Az elsősorban növényi szűrletből és bevonatból álló mintákban a Navicula, Nitzschia, Woronichinia, Planktolyngbya, Coelomoron és az Eutetramorus fajok domináltak, ezek a gyűjtések főként az égeresből származtak. Ezek a minták is tartalmaznak jelentős mennyiségben és változatos összetételben Desmidiales fajokat. Valamennyi mintáról elmondható, hogy rendkívül nagy fajgazdagság jellemzi, egy augusztusban gyűjtött rence mintában (18. minta) pl. 94 taxont azonosítottunk. Az 5. csoportban a minták összetartozása kevésbé mondható határozottnak. Közös vonásuk, hogy valamennyiben a planktonikus Cyanobakterium és Bacillariophyceae fajok a meghatározóak. A Planktolyngbya, Anabaena, Aphanocapsa nemzetségek fajai mellett érdekes módon az inkább bevonatlakó Nitzschia palea egyedei domináltak a plankton mintákban. E szekció leggazdagabb mintája a békatutajé, melyben a fentieken kívül Desmidiales és Euglenophyton szervezetek is képviseltették magukat jelentősebb mennyiségben. Vizsgálati eredményeimet összevetettem más, hazai lápokon tapasztaltakkal (Borics 2001), s ennek alapján elmondható, hogy a Malom-Tisza flórája elkülönül a többi láptól. A Malom-Tiszánál a Desmidialesek és a Chlorococcalesek aránya jóval nagyobb, mint a többi láp esetében, míg az Euglenophytonok részesedése jóval a várt alatt volt. Megfigyelhető még, hogy a Bacillariophyceae fajok részesedése is csekély volt. A további csoportok tekintetében a többi lápnál megfigyelt arányokhoz hasonlót tapasztaltunk. 4. Diszkusszió A 250 megfigyelt algataxon gazdag mikroflóráról árulkodik. Különösen jelentős a tó Desmidiales flórája (67 taxon) hiszen ennél több taxont hazánk területéről csak egy Szarvas környéki rizsültetvényből (Kol 1954) és a Baláta-tóból (Borics 2001) jeleztek. A Malom-Tiszában megfigyelt fajok többsége azonban nem a lápokra jellemzőnek tartott acidofil szervezetek közül került ki, mivel jelentős részüket inkább mezotróf, ill. mezo-eutróf, alkalikus vizekhez kötődőnek tartja az irodalom (Fehér 2000, 2003). Ez a megfigyelés összhangban van a vízkémiai eredményekkel, hiszen a láp vizének kémhatása (az eutróf síklápokra jellemző módon) enyhén alkalikus volt. A korábbi (az év hasonló időszakában végzett) vizsgálatok pH adatai alacsonyabbak voltak, ami alapján elképzelhető, hogy a lápon tartósan alacsony vízállás idején a tőzeg és a víz között végbemenő kationcserék folytán a pH értéke akár 7 alá is kerülhet. A flóra a nagyobb taxonok részesedését tekintve is teljesen eltér a hazai lápokon megfigyelt arányoktól. Az ostoros szervezetek száma rendkívül alacsony. Míg más lápokon az Euglenophyta és Phytomonadina csoportok fajai akár a flóra felét is adhatják (Borics 2001), itt e két taxonból csak elvétve találtunk egy-két szervezetet, azokat is kis egyedszámban. Az ostoros fajok közül azonban említést érdemel egy nagyméretű dinoflagelláta a Peridinium gatunense, mely domináns eleme volt a júniusi planktonnak. E faj előfordulását hazánkban a tiszadobi holtág-rendszeren kívül, csak a Tisza-tó területéről jelezték (Hamar 1976) közel 30 évvel ezelőtt. (Hamar P.volzii-ként említi a fajt, de az általa készített rajz alapján egyértelműen megállapítható, hogy P. gatunense-ről van szó). A júniusban vett belső láptavi mintában a Peridinium gatunense és a Woronichinia naegeliana volt az uralkodó, ami azért érdemel különös figyelmet, mert az irodalom szerint ez az un. funkcionális csoport (kodon Lo) a rétegzett oligo- és mezotróf tavak nyári epilimnionjára jellemző (Reynolds 2002, Padisák 2003). Ezek az élőlények ostoraikkal, illetve gáz vakuolumaikkal mozgásra képesek, így lehetőségük van arra, hogy megválasszák azt az optimális helyet a vízoszlopban, ahol a szegregált módon jelenlevő tápanyagok (ill. fény) mennyisége számukra leginkább megfelelő. Ez az asszociáció, ugyanakkor a víz átkeveredésére különösen