A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

4. szekció: ÁVÍZVÉDELEM - Dávid Zoltán - Seres István, FETIKÖVIZIG: A Felső-Tisza Tiszalök-Záhony közötti szakaszának víziút fejlesztése

A FELSŐ-TISZA TISZALÖK-ZÁHONY KÖZÖTTI SZAKASZÁNAK VÍZIÚT FEJLESZTÉSE Dávid Zoltán Seres István Felső - Tisza - vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Kulcsszavak: vízi közlekedés, nemzetközi hajóút, szabályozási művek, kisminta kísérletek, fejlesztési lehetőségek, megvalósíthatósági tanulmány BEVEZETÉS „Navigare necesse est!” azaz hajózni muszáj, állították már idestova harmadfél ezer éve a bölcs rómaiak. Az idézet időállóságát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a Felső-Tisza Tiszalök-Záhony közötti szakaszának hajózhatóvá tétele ismét több fórumon napirendre került. Többek között az „Innováció a Kelet-Nyugat kereskedelem és a közlekedési logisztikában” címmel 2003 április 23-25 között Ungváron, Záhonyban és Nyíregyházán rendezett nemzetközi konferencia résztvevőinek egyetértésével született javaslatok között szerepel egy Magyar-Ukrán szakértői csoport létrehozása Záhony-Csap térségében a tiszai hajózás feltételeinek kidolgozására. Egyidejűleg szükséges a Tisza, mint hajózó út - magyar részről már elfogadott - nemzetközi státuszához minden érintett ország részéről történő csatlakozása.” (KIÚT 2004) Reményeink szerint az Európai Unió is közzé fog tenni a hajózó utak fejlesztésével kapcsolatos pályázatot, azaz anyagilag is hajlandó támogatni a vízi úti szállítás fejlesztését. I. A TISZAI VIZI KÖZLEKEDÉS RÖVID TÖRTÉNETE A 18. század végén és a 19. század elején a hazai vízi áruforgalom egyik fő iránya az Ausztria és Magyarország közötti, a másik az Erdélyt Horvátországgal összekötő útvonal volt. A hajózást a Duna, a Tisza, a Maros, a Száva és a Kulpa természetes vizein bonyolították le és Pozsony, Győr, Komárom, Esztergom, Pest, továbbá Szolnok, Szeged, valamint Sizek és Károlyváros voltak a legjelentősebb kikötőhelyek. 1794-ben alakult meg az első magyar hajós társaság, a Királyi Magyar Szabadalmazott Hajózási Társaság, amely a Dunát és a Tiszát összekötő Ferenc-csatornát is megépítette és 1802-ben megnyitotta a forgalomnak. A vízi úton szállított legfontosabb árucikkek a só és a gabona, mellettük a dohány, a kender és a gyapjú volt. A hazai hajóépítés jelentősen fejlődött. A hajókat általában tölgyfából építették. A gabonát 150-700 tonnás hajók szállították, melyek közül a legnagyobbak hossza 47 m, szélessége 6,5 m, merülési mélysége 1,5-2,0 m volt. A Tisza teljesen szabályozatlan volt, a Béga- és a Ferenc-csatorna rövid idő alatt elhanyagolt állapotba került. Az alföld terményei nagy kerülővel a Tiszán juthattak el a Dunáig, majd felfelé Pestig és azon túl. Széchenyi 1833 szeptember 3-án a Franz I. gőzössel a Tiszán Szegedig hajózott. Propaganda akciója nagy feltűnést keltett a Tisza-menti lakosság körében. Ebben az időben indult meg a Tisza szabályozása is, amikor is Széchenyi felhajózott egészen Vásárosnaményig a Pannónia gőzössel. A szabályozási munkákban érdekeltek megalapították a Tisza-Völgyi Társulatot, melynek gyűlésén Andrássy Gyula javasolta egy önálló tiszai gőzhajózási társaság megalapítását. Miután a Pannónia az említett útja során Tiszadobon éjszakázott és Széchenyit Andrássy látta vendégül ezen az éjjelen, nem tévedünk nagyot, ha Széchenyit tartjuk a javaslat szerzőjének. Ezt igazolja Kemény Zsigmond naplója is, melyben leírja, hogy Széchenyivel a tiszai gőzhajózásról beszélgetett. Az új társaság megrendelte első hajóját, de mire az Angliából a Tiszához érkezett, kitört az 1848-as forradalom. A Tiszai Gőzhajózási Társaság feloszlott, helyette Tisza hajóforgalmát is az osztrák Első Császári és Királyi Dunagőzhajózási Társaság (DGT) vette át. A viziúti szállítás nélkülözhetetlenségére, életképességére jellemző, hogy az első- és a második világháborút követően, a szinte megsemmisült hajópark, és a súlyosan sérült vízi út (a vízi úthálózat 57%-a vált használhatatlanná) ellenére a hajózás rövid időn belül, szinte egy évtized alatt mindkétszer újjá éledt. (Jankó B.1968) 2