A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
1. szekció: TELEPÜLÉSI VÍZGAZDÁLKODÁS - Csapák Alex, ELTE-TTK Társadalom- és Gazdaságföldrajz Tsz.: A települési szennyvízgazdálkodás az uniós csatlakozás tükrében
Telkivel szemben Sárbogárd (Fejér megye) illetve Hatvan (Heves megye) nem saját erőből, hanem a pályázati pénzek révén igyekezett/ igyekszik megfelelni a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program ütemtervének. Sárbogárdon (13461 LE) 1980-ban épült meg a régi szennyvíztisztító telep, mely két 750 m 3 /nap kapacitású egységből állt. Az 1990-es évek végére a szennyvízelvezető rendszerre a lakások közel 60 %-a kötött rá, további 1200 ingatlan rákötését azonban már képtelen lett volna kezelni a tisztítótelep. A település évek óta próbált forrásokhoz jutni, hogy a szükséges fejlesztéseket elvégezhesse. Az összesen 990 millió forintos beruházás költségeinek közel háromnegyedét, a több ütemben megnyert - hazai - pályázatok biztosították. (Céltámogatás, Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat, Területi Kiegyenlítő Támogatás, Térség- és Település Felzárkóztatási Célelőirányzat.) A 2002 és 2005 között megvalósított fejlesztések eredményeként, Sárbogárdon a szennyvizek 97-98 %-át összegyűjti a régi és az újonnan megépített szennyvízelvezető hálózat, illetve foszfor- és nitrogéneltávolító egységgel is kiegészült, a 2250 m 3 /nap kapacitásúra bővített szennyvízkezelő létesítmény. (Az új egységgel kibővített szennyvíztisztító telepet 2005. áprilisában adták át.) Hatvan városa szintén kapacitási gondokkal küszködik, a város által üzemeltetett (az 1960-as évek elején épített) névleg 4000 m 3 /napra tervezett - de valójában csak 2000 m 3 szennyvizet feldolgozni képes - szennyvíztisztítót igyekeznek 4900 m 3 /nap kapacitásúra átépíteni. A beruházást azonban össze kell kötniük a kommunális szennyvízhálózat fejlesztésével, hiszen Hatvanban csak körülbelül 25 % a szennyvízhálózatba kapcsolt lakások aránya. (Ez a szám az önkormányzat közlése, KSH adatok, 2002. szerint 32 %.) A fejlesztések megvalósítása során szükséges figyelembe venni azt, hogy Hatvan a B53/1 számú szennyvízelvezetési agglomeráció központja (39490 LE), ezért a város, saját szennyvízén túl, öt másik település szennyvízét is kénytelen lesz fogadni. A szennyvíztisztító létesítmény, illetve a hozzá kapcsolódó szennyvízhálózat fejlesztését európai uniós pénzekből, a Strukturális Alaphoz kapcsolódó Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program forrásaiból az idei évben kezdheti meg a város. A szennyvízkezelő mű átépítésének költségét jelenleg 1,4 milliárd forintra becsülik. A beruházás keretében megépül a város szinte teljes közcsatorna-hálózata - csupán Újhatvanban marad ki néhány utca az első ütem fejlesztéseiből. A KIOP támogatás révén az Unió és a magyar állam állja a költségek 90 %-át, az önkormányzati önrész 5 %, a lakossági hozzájárulás szintén 5 %-át fedezi a projektnek. Az első ütemet elvileg 2006. december 31-ig kell befejezni, az önkormányzat azonban már most - a munkálatok megkezdése előtt - azzal számol, hogy haladékot kell kérniük. A regionális rendszer csak a további ütemek, és pályázatok révén épülhet ki, a KIOP támogatás összege ugyanis messze nem elegendő a teljes beruházás megvalósítására. A második ütemre már nyert Hatvan és Lőrinci 1,2 milliárd forintot címzett támogatás formájában, ennek keretében fejezik be Hatvan és Lőrinci közcsatornázását, illetve kapcsolják össze a két rendszert. A további fejlesztések során Apc, Ecséd, Szűcsi és Zagyvaszántó szennyvízgyűjtő rendszereit fogják megépíteni, és rácsatlakoztatni a hatvani tisztító létesítményre. Záró gondolatok Csatlakozásunk a közös Európához jelentős feladatokat támasztott országunk elé a települési szennyvízgazdálkodás terén. Viszonylag rövid idő alatt kell megoldani az ország nagy részének közcsatornázását, a szennyvizek tisztítását. A kötelezettségek mellett, az Unió igyekszik forrásokat is biztosítani a fejlesztésekhez, az uniós pályázatok révén elnyerhető összegek azonban csekélyek az elvégzendő feladatok költségeihez képest. A megnyert pályázatok jobbára csak egy-egy ütem finanszírozásához biztosítanak elegendő anyagi hátteret. A kisebb projektek számára pedig szinte elérhetetlenek a brüsszeli pénzek. Remélhető, hogy e téren lesz némi változás az Unió következő programozási időszakában, de egyelőre a magyar költségvetés jelentős anyagi szerepvállalása nélkül, településeink nem képesek megbirkózni a szennyvízgazdálkodás rájuk háruló feladataival. 4
